utolsó frissítés: 2016. május 22.


Genealógia 1

A genealógiai emlékezet szervezése [1]

A társadalomkutatás régen azonosította a nemzetségnek és a családnak intézményként való működését, a javak előállításában, elosztásában és fogyasztásában játszott szabályozó szerepét, a hozzá tartozó egyedek anyagi és jogi biztonsága, státusa, társadalmi tekintélye fölötti felügyeletét. Jelen tanulmány e kérdés sajátos aspektusát kívánja láthatóvá tenni. A genealógiai emlékezetről mint a fel- és leszálló ági családi kapcsolatokról való tudásról és ennek a különböző családi igényeket kielégítő, helyzetorientált megszerkesztéséről és használatáról kíván szólni. Azokat a genealógiai táblákat tekinti át, amelyek valamilyen rítus keretén belül legalább két, egymás utáni generációhoz tartozó egyének kapcsolatát nominalizálják, emelik a nyilvános szférába vagy rendezik át. [2] E táblák a személyek között valamilyen jellegű (életkor, rokonsági fok, anyagi tehetősség és függőség szerinti) hierarchiá(ka)t állapítanak meg és nyilvánítanak ki, az emlékezés és a társadalmi relációk alakzataként működnek. Ugyanakkor, bár elsősorban normatív jellegű (formális kritériumok által szabályozott) sematikus konstrukciók, valamilyen narratív modellhez (leszármazási rend, biográfia) igazodnak. E táblák valójában nem megalkotásuk során válnak narratív természetűvé. A viszonyok, a hierarchiák már önmagukban narratív jellegűek; a táblák mindössze e viszonyok és hierarchiák szertartásos, szertartáson belüli, rituális reprezentálását, kinyilvánítását és kihelyezését valósítják meg. [3] Továbbá, a táblák szövegesítése (textualizálása) is sajátos, hagyományos nyelvi sztereotipiákkal, formulákkal történik meg. A formulák egyik része a genealógiai táblák szitualizálását (a beszédeseménybe és szövegkontextusba illesztését), illokúciós eszközként a felek és a közöttük lévő viszony megnevezését, módosítását, megerősítését valósítja meg (a személynév és rokonsági fok segítségével történő azonosítás; emlékét ápolja, gyászolja, bocsásd el, búcsúzom, örökségül hagyom stb.), másik része pedig a táblák megszerkesztését hivatott elősegíteni.

Az egyéni vagy közösségi szempontból fontosnak ítélt emlékezet életben tartásának egyik formája a szertartásos emlékezési alkalom megteremtése és fenntartása. [4] Másik pedig az emlékezet technikai eszközökkel (írás, film, hangfelvétel stb.) történő megörökítése. Ezt az eljárást nevezi az emlékezetkutatás az emlékezet kívülre telepítésének, externalizációjának. [5] Míg a rituális emlékezés biztosítja az emlékezeti tartalom módosítását, aktualizálását, átigazítását, az externalizált emlékezet szervesen hozzátartozik a kihelyezés helyzetéhez, korához, szándékához.

Ezért tartjuk szükségesnek azoknak a helyzeteknek, eseményeknek az áttekintését is, amelyekben a genealógiai emlékezet felidézése, megszerkesztése, birtokbavétele [6] , aktualizálása és korrekciója megtörténik. Szertartásként az emlékezés társadalmi keretet teremt az emlékezet megosztása, popularizálása, elfogadtatása számára. [7] Mint ilyen, konszenzusokat hoz létre, s ezek által csökkenti a belső véleménykülönbségeket. [8]

Paul Ricoeur mondja, hogy a generációk sora - akárcsak az archívumok, a krónikák - a történelem eszközei. A valakik által megélt időt az egész emberiségnek tulajdonított univerzális idővel, az individuum  és a világ idejét kapcsolják össze. [9] S bár mind a biológiai, mind a kulturális információ személyes, direkt átadás által közvetítődik, a generációk viszonyát Alfred Schütz anoním viszonynak nevezi. [10] S ezzel arra utal, hogy a történelem nem tud vagy nem akar tudomást venni a folyó időt eseményekkel folytonosan feltöltő individuumokról, az időben egymást felváltó emberek be- és kilépési eseményeiről, sem a generációváltás rítusáról, sem azokról a lokális eseményekről, amelyeken belül a generációk újra és újra találkoznak, szerződések formájában megtörténik viszonyuk megerősítése. [11] A történelem számára a születés és a halál problémátlan események. [12] Születésével az egyén átveszi, halálával pedig átadja másnak az életet. [13] Létével annak az emberi minőségnek a folytonosságát biztosítja, amelyről a történelem szól. Ily módon a történelemnek azokról az eseményekről sincs tudomása, amelyekben megtörténik az elődök és a leszármazottak számbavétele, ezek egységes genealógiai struktúrába való beleszervezése. Pedig ezek azok az események, amelyek a leszálló nemzetségi vonalon vertikálisan közvetítik az időt, az időben felgyűlt tapasztalatokat és javakat, s ezeket  kihasználás/elhasználás végett folytonosan átengedik a szukcesszív generációknak.

Ezekre a rítusokra a történelem alatti szinten, a családi és lokális történelem keretében kerül sor. S ez a genealógiai tudás és emlékezet mind formálisan, mind funkciójában sokban különbözik a történelemtudomány segédtudományaként kezelt genealógia forrásait képező, zömében írott genealógiai táblázatoktól. [14]

Elemzésünket néhány konkrét adalékkal kezdjük.

Nagy Ödön írja, hogy Havadon a halott hozzátartozói egy férfiembert kérnek meg a halottbúcsúztató megírására. A búcsúztató szöveg a rokonsági sorrendet követi, a közeli hozzátartozóktól indulva a távoli rokonok megnevezéséig. A búcsúztatót a lelkésznek kell felolvasnia. A temetési szertartás résztvevői szigorúan figyelik, hogy nevük elhangzik-e a búcsúztatás során. "Minthogy olykor mégiscsak megtörténik, hogy a fölsorolásból valaki kimarad, vagy pedig a pap elnéz egy nevet, ilyenkor az illető fölháborodik, s haragját káromkodással is kifejezi. A pap már régóta szerette volna megszüntetni a búcsúztatót, annál is inkább, mert az egyház pogány szokásnak tartván, már ötven éve szorgalmazza eltörlését, de ez nem sikerült, annyira ragaszkodnak hozzá." [15] Egy szintén Nagy Ödön által 32 Maros megyei gyülekezetben elvégzett kérdőíves gyűjtés adatai szerint ma is [16] 14 gyülekezetben gyakorolják a név szerinti búcsúztatást. A tiltás hatására 18 gyülekezetben nem név szerint történik a búcsúztatás. A hagyományokhoz erősebben ragaszkodó cigány családok azonban ezekben a gyülekezetekben is kikövetelik a gyászolók név szerinti felsorolását. Egyes szórványtelepüléseken a névsor olyan terjedelmes, hogy felolvasása több időt vesz igénybe, mint az igehirdetés. A gyűjtő - maga is lelkipásztor - szerint a hivek a névsor felolvasását fontosabbnak is érzik, mint a  prédikációt. Egy mezőméhesi középiskolás lány búcsúztatójában 54 hozzátartozója szerepelt név szerint, s rajtuk kívül testületileg történt a tanári kar, a kórházi gondozók, az állami gazdaság hivatalnokainak, a szülők munkatársainak, a szomszédok, a távoli hozzátartozók, a falu megnevezése. Az uzdiszentpéteri lelkésznek 70-120 nevet kell felsorolnia egy temetésen. Amennyiben a név szerinti búcsúztatás elmarad, a hozzátartozók e szavakkal fejezik ki elégedetlenségüket: a pap úgy temette el anyámat, mint egy kutyát. [17]

Az aranyosszéki Harasztos református lelkésze felettesei utasítására az 1990-es évektől szintén nem tolerálta a halott búcsúztatását. Egy 1999-ben elhunyt férfi temetésére unokatestvére ennek ellenére megírta és néhány példányban sokszorosítva szétosztotta a családtagok és hozzátartozók között. Viselkedésében a következő implicit motívumok vannak benne. 1. A halottbúcsúztatóra az egyházi neheztelés ellenére szükség van. 2. Az írott búcsúztató a rituális beszéddel, az elszálló szóval szemben egy helyzet tárgyi dokumentuma. 3. Az írott búcsúztató láthatatlan módon, az egyháziak figyelmét elkerülve tud beépülni a szertartásba. [18]

Ezek és a hozzájuk hasonló esetek győznek meg arról, hogy a genealógiai struktúrák áttekintése, a genealógiai emlékezet aktivizálása és megörökítése olyan funkciókat tölt be, amelyeknek az egyház részéről történő leépítése felháborodást vált ki, illetve az igényeknek a szertaráson kívüli kielégítésére ösztönöznek. [19]

A halottbúcsúztató a halott és a hozzátartozók közötti kapcsolat feloldását, rendezését valósítja meg.

A verses halotti búcsúztatás a 17-18. században "alapvetően meghatározta a temetési rítust". [20] Kezdetben a társadalom felső rétege vette használatba. Ugyancsak a 17. századtól van tudomásunk tiltott voltáról. Gyakorlása miatt a lelkész felfüggesztése volt kilátásba helyezve. Ezzel magyarázható, hogy a halottbúcsúztató versek megírása a papok kezéből átkerült a kántorok, majd a parasztkántorok kezébe, [21] illetve a búcsúztatás a temetési szertartásból áttevődött a szertartás végére, az áldás utánra, a szertartás terében pedig a templomból a temetőbe. Ez a folyamat évszázadok során ment végbe. A 18. századi nemesi, nyomtatott halottbúcsúztatók a hivatalos vallásos szertartás szerkezetébe illeszkedtek, elkészítőjük vallásos személy vagy közismert literátor. Szemléletük és frazeológiájuk a hivatalos vallásossággal összhangban van. A változás következő szakaszát a 19. század kéziratos halottbúcsúztatói képezik. E korszak verseit kántortanítók, parasztkántorok fogalmazták, a család elvárásához igazodva. Szerepe a halál fölötti meditációról a fájdalom kifejezésére, a búcsúztatás lebonyolítására, a szertartás irányítására tevődik át. Mind szemléletében, mind stílusában távolodik a halotti prédikációtól. Az utóbbi évtizedek verses halottbúcsúztatói kiszorulnak a temetési szertartásból. Az egyházi ellenőrzés alól kikerülve laikus és népi vallásos igényeket elégítenek ki. A búcsúztató világképe beszűkül, a konkrét halál- és temetési eseményre korlátozódik, az eseményre való reflektálás miatt pedig az aktualitása megnő. A dallamtól, az előadástól elszakadva kidolgozottsága, ritmusa, verses formája megváltozik. [22]     

A halottbúcsúztatás meglétéről Ipolyi Arnold is fontosnak tartja megemlékezni Magyar Mythologia című szintézisében. [23] A szakirodalom a verses halotti búcsúztatók három szerkezeti egységét különíti el. Az első rész a bevezető, amely a halott életkorára, a halál okára és körülményeire utal. A második, terjedelmében jelentősebb rész maga a tulajdonképpeni búcsú, a halott leszármazottainak, hozzátartozóinak áttekintése. A harmadik, záró rész a temetés soron lévő eseményére mozgósít, a halottért való imára szólítja fel a jelenlévőket. [24] Ez a szerkezeti modell az általunk vizsgált aranyosszéki halottbúcsúztató versekben is ismétlődik.

A búcsú a halottbúcsúztatás legnagyobb terjedelemben kifejtett szövegrésze. A szöveg tulajdonképpen a rituális búcsúzkodás forgatókönyve. A szöveg szerkezete a halott társadalmának szerkezetét modellálja. [25] A hozzátartozókat és ismerősöket rendre megszólítva a halál tényének elfogadására, a fájdalomnak a holttest jelenlétében való kifejezésére ösztönzi a jelenlevőket. A búcsú leggyakrabban az élők Isten gondviselésébe helyezését tartalmazza.  Ugyanakkor  lehet köszönetmondás az ápolásért, bocsánatkérés a tévedésekért, illetve megbocsátás a halott ellen elkövetett vétségek miatt. [26] A gesztus szívós fennmaradásának vallásos-mágikus gyökerei vannak. A rendezetlen, lezáratlan viszonyok mind az elhunyt, mind hozzátartozója nyugalma számára zavaró lehetnek. [27] Ez az, s különösen a halott nevében történő búcsúzkodás, amit a református egyház zsinata nehezményez, s ezért a búcsúztatást a temetési szertartás lezárása utánra, az áldás utánra költöztette át. [28] A vegyes lakosságú Mezőségen a felszámolt halottbúcsúztatást a görögkeleti pap igénybevételével végeztetik el. "A vegyes (református, görögkeleti) családokban meg éppenséggel az a szokás ma, hogy a görögkeleti papot is felkérik, hogy ő végezze a búcsúztatást, amit iertăciune-nak (rom. megbocsátás) neveznek, mert a pap így szól a halott nevében a megszólítotthoz: Drága szeretett feleségem stb. (itt következik a közös életrajz), bocsásd meg nekem, ha valamit vétettem ellened...,  s utána felkéri az illetőt - illő hangrezegtetéssel -: kérlek, bocsáss meg neki. Akinek a nevét mondják, annak illik hangosan feljajdulnia." [29] Ez magyarázza a búcsúztatóban szereplő nagyszámú nevet, illetve a búcsúztatáshoz való ragaszkodást. A bukovinai székelyek körében korábban, a súlyos betegeskedés idején igyekeztek személyesen búcsút venni a haldoklótól. [30] Az erdélyi Mezőségen, akárcsak a csíki Szentdomokoson, a gyimesi falvakban a hosszas, kínos haldoklás okának is a rendezetlen kapcsolatokat tartják. Az eloldásnak különleges formái vannak. [31]

A búcsúval tulajdonképpen összefonódva, folytonosan megszakadva és újrakezdődve hangzik el a végrendelkezés, a genealógiai kapcsolatoknak a halott szempontjából történő átrendezése. [32] Tartalmában, szándékában egyaránt változatos. Lehet az árvák, az özvegyen maradt házastárs, a támasz nélkül maradt szülők megsegítésére való felkérés, a testvéri szeretetre való felszólítás, a halott emlékének őrzésére, a sír látogatására való kérés.

A halott hozzátartozóinak, ismerőseinek áttekintése, a sorrend megállapítása a halott legközelebbi hozzátartozóinak (szülők, élettárs, gyermekek, testvérek) feladata. Ők döntik el, hogy kiket kell név szerint, kiket csoportosan megemlíteni. A névsort közvetlenül a halál beállta után papírra vetik, ezt vagy a lelkésznek, vagy a búcsúztatót megfogalmazó kántornak,  helybéli populáris költőnek adják át, aki verses formába foglalja. 

A 18. századi nemesi búcsúztatók azt a két világot kapcsolták össze, amelyben a halott otthonosan mozgott: a hivatal, a nemesi társadalom és a család világát. A két irányba való tájékozódás eltérő funkciókat követett. A halottnak az  exogén szférába való behelyezése a halott státusát hivatott megörökíteni, a megszólítottak figyelmét az árván maradottakra irányította. Ezért is rendelkezett 1707-ben egy nemesasszony a következőképpen: "kérem, ne hagyjon imitt-amott parasztul eltemettetni, hanem Isten parancsolatja szerint becsületes temetésem legyen, verseket mondasson betévén közéjük sok keserves sorsomat". [33]

Kun Sigmond erdélyi kancellár 1757-ben bekövetkezett halálára 85 strófás búcsúztató vers készült. A halott rendre elbúcsúzik a királynétól, a gubernátortól, a püspöktől, "az Guberniumot vezzérlő Urak"-tól, "Küküllő vármegye Szép Uri Tagjai"-tól, "Nemes Thorda, s Kolos Vármegyék tisztei"-től, "Nemes Erdély Ország föbb s minden rendi"-től, majd testvéreitől, sógorságától, "Szent Ferentz rendének szerelmes fiaitól", utóvégül pedig feleségétől, gyermekeitől, cselédeitől és jobbágyaitól. A vers záró strófája a siránkozás beszüntetésére szólítja fel a temetésen résztvevőket. [34]

Czintula János, Bács-Bodrog vármegye ítélőtáblája ülnöke 1825. április 21-én hunyt el. Búcsúztatója hasonló szerkezetet követ, azzal a különbséggel, hogy a családtagok áttekintésére előbb kerül sor. Rendre köszönti János nevű nagyobbik, vármegyei esküdt fiát, másodszülött, Antal nevű fiát, "felsőges királyunk egy Gárdistáját", katonafiát, Mihályt, majd Fáni nevű "Virág szál" lányát. Búcsúzik továbbá a "Gombos Familia szép Nemzetségtől", "Perchich Anna kedves sógor asszonytól", "Eszék városában lakozó Ipamtól", "Tekéntetes Perchich Szolga Biró Úrtól", "Vö Társ Uramtól", Nemes Bács Vármegyének tábla Bírájától és ennek "asszony anyjától", "Tekéntetes Horváth Mihály sógoromtól Nemes vármegyének feö Perpetorától" és "párja sógor asszony Gombos Katalintól", a "Nemes Vármegyénknek minden tagjaitól", "Úri barátimtól", "All Ispány, fö Birák s assessor Uraktól", "Végtére Ódry Anna Nagyságos asszonytól", "Nemzetes Posta mester Körmendy Úrtól Nemes Helységünknek köz Birtokositol". [35]

Az 57 éves gombosi Pásti András búcsúztatójában néven nevezve előbb feleségétől, majd édesanyjától, nevelőapjától, lánytestvérétől, keresztszüleitől, majd összes barátjától, rokonától és szomszédaitól vett búcsút. A 62 évesen elhunyt Kálóci Ilona rendre elbúcsúzott Tamaskó Ilona nevű lányától, Rumi István vejétől és Ilonka unokájától, majd Sanyi fiától, Mária nevű menyétől és unokáitól, néven nem nevezett két mostohafiától, majd Lajos nevű testvérétől, annak párjától és gyermekeitől, Józsi nevű tesvérétől, Ila sógornőjétől és ezek két családjától, végül a sógorságtól, szomszédoktól és az összes rokonoktól, a holltestet vivő jó barátnőktől. [36]   Az 1916-ban a fronton elhunyt aranyosszéki (bágyoni) Csép András verses búcsúztatójában előbb Balogh Klára "kedves hű nejétől", majd rendre Csép Mihály "édes jó apjától" és Balogh Anna "szülő anyjától", "hat élő testvérétől", "minden rendű hű rokonoktól", "após, anyós, jó barátok"-tól köszönt el. Az 1955-ben meghalt várfalvi Gadó Zéfi búcsúztatójában elbúcsúzik "Juliska nagyobbik lányomtól" és Gizike nevű unokájától, Zsuzsi nevű lányától és annak családjától, "Eszti kis lányomtól", "Balázs kicsi fiamtól", a név említése nélkül vejétől és menyétől, unokáitól, "megannyi jó rokonoktól", végül pedig a "nemes egyháztól". Csiky József "terménykereskedő" az 1970-es években hunyt el Bágyonban. Elköszön "Titi drága feleségem"-től, "jó nőm Bányai Krisztiná"-tól, két fiától, két menyétől, két unokájától, édesanyjától, testvérétől, apatársaitól, sógoraitól, komáitól, rokonaitól és szomszédaitól, Timbus úrtól, Kolozsvári Sándor pajtásától, végül pedig "útban szerzett jó barátaitól". [37] A várasfenesi Egyed József halálakor özvegye kívánságára a halott a következő hozzátartozóitól búcsúzott: özvegyétől, egyetlen lányától, tesvéreitől és családjuktól, idősebbik, elhunyt testvére özvegyétől és annak lányaitól és vejeitől, apósától és anyósától, azok fiától és menyétől, első felesége szüleitől, komáitól és kománéitól, keresztgyermekeitől, apai és anyai rokonaitól, unokatestvéreitől, sógoraitól és ángyaitól, szomszédaitól, a "vezetőség többi tagjától", az egyháztól, a lelkésztől és a kántortól. [38] A paraszti halottbúcsúztató tehát az eseménybe való implikálódást vállalja magára, az elhunyt és a család felé fodul, megnevezve a halott életének eseményeit, név szerint nevezve meg családtagjait, hozzátartozóit és közeli ismerőseit. S ugyanakkor folyamatosan reflektál a temetési szertartás aktualitásaira (időjárás, természeti környezet, a település aktualitásai).

A verses halottbúcsúztatás rituális kommunikáció. [39] A szöveget felkérésre specilista szerkeszti meg, gazdagon élve a sztereotíp nyelvi és gondolati fordulatokkal. A temetési szertartáson belül előadásának megvan a pontos helye és ideje. Akár a halott, akár a hozzátartozók nevében történik a búcsúzkodás, a szövegnek felkért előadója van. Az előadás hagyományosan dallamhoz igazodott. A szöveg közönség előtt hangzik el, s az előadás a temetési szertatás egyik legfeszültebb, közfigyelem kísérte eseménye. Meghallgatásának, lereagálásának szintén megvannak a sajátos normái. (A név hallatán a megnevezett személy felzokog.)

A szöveg a temetési szertartás keretéből mint elsődleges kontextusból beépül egy másodlagos tárgyi, textuális kontextusba. Írott szövegként emléktárgy, kegyeleti tárgy, kultusztárgy, genealógiai bizonyíték funkcióját tölti be. Aranyosszéken a 20. század  első felében a gyászjelentőhöz hasonlóan gyászkeretes lapon 50-100 példányban nyomtatták ki és osztották szét a halottbúcsúztató verset. Több faluban (Harasztos, Várfalva) emlékeznek arra, hogy a közeli hozzátartozók, a szomszédok halottbúcsúztató verse rámába téve hosszú ideig a falon volt közszemlére kitéve. Állandóan emlékeztetett a halottra. Az 1955-ben elhunyt várfalvi Gadó Zéfi végbúcsújára unokája a maga és a nagyanyja képét is ráragasztotta, s így foglalta rámába. Ugyanilyen használattal rendelkezett Aranyosszéken  a gyászjelentő lap is.

A két világháború idején az idegenben elhunyt férfiak hozzátartozói a halálhír megérkeztekor gyászjelentőt nyomtattak, halottbúcsúztatót írattak a halott számára. Ebben az esetben e lapok, esetleg a valamelyik családtag sírjelére vésett név képezte azt az objektumot, amely által a halott emlékének ápolása lehetővé vált. A rendelkezésünkre álló halottbúcsúztató versek közül ilyen a bágyoni Csép András "katona felett 1916. december 31-én",  az 1917-ben elhunyt várfalvi Dénes István emlékére írott búcsúztató. A szülőfalu, a rokonság ugyanígy búcsúzott 1977-ben attól a Vagyas Károlytól is, aki Szovjetúnióban alapított családot, s akinek a temetésén sem szülei, sem testvérei nem vehettek részt.  A halottbúcsúztató vers élettörténetet, genealógiai táblát szerkesztett a halottak számára, amely segítségével emlékezni lehetett rájuk, búcsút lehetett venni tőlük.

A halottbúcsúztató vers nagy példányszámban való sokszorosításáról az 1950-es évektől nincs többé tudomásunk. A verset viszont a szerző néhány példányban továbbra is  szétosztotta a halott közeli hozzátartozói között. Amennyiben a vers egy példányban készült el, az a temetés lezárultakor a halottas házhoz került. A hozzátartozók valamelyike  füzetbe másolta. A vers így épült be egy másodlagos kontextusba, a megőrzésre méltó írások közé. Szövegkörnyezetében vőfélyversek, emlékversek, ételreceptek, konfirmációi köszöntők,  családi feljegyzések találhatók.

Epitáfiumok. A márványtáblára vésett sírfeliratok létezéről magyar nyelvterületen a 16. század elejétől van tudomása a kutatásnak. A 17. századtól a templom falára akasztott, vagy a síron állított fejfára rögzített deszka epitáfiumok készültek. Az emlékjelet megnevező szó a felirat szövegét is jelölni kezdte. Mellette a 18. században további magyar elnevezések jelentek meg: fejfa írás, fára való írás. [40]

A temetkezésnek a nemzetségi struktúrákhoz való igazodására régészeti megfigyelések alapján László Gyula hívta fel a figyelmet, majd a gyakorlat további adatolására Balassa Iván biztatta a kutatást. [41] Legutóbb Balázs Lajos vizsgálta a holttestnek az elhunyt hozzátartozók közelébe való elhantolását. Egyik adatközlője mondja: "a sírhely fekvése a rokoni szálakot tükrözi. Külön csak az öngyilkosokat temetik." [42] A bukovinai temetőkben szintén betartották a rokonsági ágat. Olyannyira, hogy ha a halott élettársa még életben maradt, akkor nem temethették élettársa rokonsága közelébe. Ezzel mintegy arra utalva, hogy az elhunytat csupán legközelebbi, halott hozzátartozói közelébe szabad temetni. "A temetkezés aszerint történt, hogy a családot mindig a szülők közé temették. Ha egy leány férjhez ment, s ha az ura előtt halt meg, akkor a szülei családja mellé temették, ha megint az ura halála után halt meg, akkor az ura családjához temették." [43] Az egy sírba, egy sírkertbe való nemzetségi temetkezés kronológiai vonalat követő vagy diszperz genealógiai táblázatokat eredményez. A házastársak egyikének halála esetén a sírjelre mindkettejük neve és személyi adata, valamint a magányosan élő gyermekük neve is rákerül. Az életben maradt családtag halálának évét utólag vésik a sírjelre. A sírfeliraton elsőbbség illeti meg a férfi családfőt még akkor is, ha az túléli a feleségét. A genealógiai táblázat ilyenképpen két szempontot érvényesít. A családtagok neve generációs, ezen belül nemi tagolódás szerint kerül be a mátrixba. A diszperz táblázat az oszlopos formájú sírjel oldalain több nemzetségi vonal elkülönítését, rögzítését tudja lehetővé tenni.

Az epitáfium megszerkesztése és kivitelezése részét képezi a halott emléke megörökítésének. A haláleset beállta utáni teendők egyike. Végrehajtója egy közeli hozzátartozó, aki a szükséges információkat egy specialista (szövegíró, faragó, kőműves) rendelkezésére bocsájtja. Hagyományosan ő volt az, aki a szöveget végső formába öntötte. [44] A síremlék készíttetése általában a közvetlen leszármazottak kötelezettsége. Ezek vagy közös összefogással, vagy az örökség függvényében készíttetik el a síremléket. A sírjel ritkán készül el a temetés idejére. Elkészülte, felavatása újabb alkalmat szolgáltat a halottra való emlékezésre. [45] Az epitáfium általában a következő tartalmi motívumokból építkezik: 1. A halott biográfiája (név, születési, elhalálozási adatok, a halál oka, családi állapot); 2. A halott emlékét ápoló hozzátartozók megnevezése; 3. A halott nyugalmára vonatkozó vallásos-mágikus kívánság.

Egy Székelykocsárdon 1887-ben lezárt sírfelirat a következő családszerkezeti struktúrát örökíti meg. Kónya Zsigmond és neje, Balog Klára rendre temette el négy fiát. A sírjel nyugati  felületén az 1867-ben született, 1878-ban meghalt Kálmán és az 1872-1878 között élt Gergely fiuknak állítottak emléket. Bár a feltételezhetően Gergely nevű fiú 1878 januárjában, Kálmán pedig júniusban hunyt el, a sírfeliraton a születési rend érvényesül. A sírjel északi oldalára a kereskedelmi akadémia II. évfolyamát végző Zsigmond (1866-1887) emlékszövege került. Ezen az oldalon már korábban ott volt az 1879-ben elhalálozott újszülött, három hónapos Jenő sírfelirata. A síremlék keleti felére az emléket állító szülők jegyeztették fel nevüket és bánatukat.

Szász Mihály 1824. július 2-án hunyt el Ótordán, 42 évesen, 14 házas év után. Megözvegyült felesége Székely Anna, három gyermeke, Julianna, Ádám és Mózes maradt utána gyászban. A harasztosi Musnai Anna 1867-ben, l7 évesen halt meg. Édesanyja, Demeter Borbála és testvére, Musnai Eszter gondoskodott sírjának, emlékének ápolásáról. Mészkőn Dali Máté 1878-ban halt meg, 37 éves korában. Felesége, Szabó Rozália és két árvája, Máté és Ágnes ápolta emlékét. 17 évesen lánya is a sírba költözött.A torockói Király István és nője, Zsakó Anna 1868-ban a családfő szüleit, Király Jánost és Rácz Annát, 1878-ban pedig két gyermeküket, Juditot és Annát tették ugyanabba a sírba.A harasztosi házaspár, Csegezi János és Rozália 1893-ban hároméves János nevű fiát, 1897-ben pedig négyényez Roza nevű lányát temette.A várfalvi Tövissi Máté 52 éves feleségének, Csegezi Eszternek állított síremléket.

A sírfeliratok általában két generációs genealógiai struktúrát örökítenek meg. Ennek gyakorlati funkciója van: a szöveg a halott személyét és a halottkultuszt végző, vállaló élőket nevezi meg.  A természetes alaphelyzetben az idősebb generáció távozik az életből. A sírjel és a felirat ilyenképpen metaforaként szól a generációk közötti törés áthidalásáról, az emlékek közvetítéséről és a kötelezettségek átruházásáról. Az élettársak generációs összetartozását a gyakori ide várja formula fejezi ki, ami megengedhetetlen a különböző generációkba tartozó családtagok esetében. [46] A leszármazottak, a hátramaradott családtagok a halott kultuszát biztosító utódokként jelölik meg magukat (emlékét őrzi, siratja, a sírkövet emeltette). Amennyiben a szülő temeti el korán elhunyt gyermekét, ebben a szerepkörben a szülő nevezi meg magát. A síremlék a halottra való emlékezés színhelye, a sírfelirat mint kihelyezett emlékezet az emlékezéstés a halott nyugalmát biztosító vázlatos biografikus narratívum. A benne szereplő életrajzi motívumok: a születés ideje, közéleti szerepek, teljesítmények, elismerések, az utódok száma és neve, a halál körülményei és ideje. A sírfeliratot a halott nyugalmát biztosító mágikus funkciójú kívánság (Béke poraira, Béke lengjen sírhalma felett, Adjon Isten néked boldog síri álmot)) vagy fogadkozás (Emléke élni fog, Emlékét őrzi) zárja.

November elsejét Torda környékén is általánosan a halottak napjának nevezik. [47] E napon kerül sor az egész év során legfontosabb komemorációs szertartásra. A családok nem sokkal szürkület előtt mennek ki a temetőbe. Rendre feldíszítik a sírokat, meggyújtják a gyertyákat, hogy mire beesteledik, a fény megvilágítsa a sírt. A sírlátogatás sorrendjében a rokonsági fok a meghatározó. Leghamarább megállunk a szüleink sírjánál. S utána aztán...nekem is hat sírom van. Mindegyikhez rendre elmegyek.(Felvinc/KI/1919) Egy torockói asszony a következőképpen tekinti át kötelezettségeit: Nálam például...nincs szomszéd /sír/...Lent a Zsuzsa nénémnak a fia elment Magyarországra, oda én mindig teszek gyertyát. Itt más nincs. A lánytestvére nem tud kijönni, mert operálva van, 79 éves...S akko ott sincs szomszéd, se alsó, se felül. Csak most pontosan ez a halott anyósomék mellett. S akko távol, nénjének keresztszülője volt ennek a néninek, Bartha néninek a kereszatnyja. S na, akkor az már rokonság. S akkor az ember ott van közel, tesz rá egy gyertyát, emlékére, mivel nincsenek itt a gyerekei. S akinek nincs senkije, olyan helyre megint világít az ember, ahol nincs senki.(Torockó/SS/1931) A távolabbi hozzátartozók vagy a frissen elhunyt falubeli sírjára a hozzátartozók jelenlétében helyeznek el egy-két szál virágot és gyertyát. Ez utóbbi esetben a virrasztóban használatos Isten nyugtassa, A Jóisten nyugtassa meg  formulával köszöntik a jelenlévőket. Ilyenkor megállnak a sírnál, s a közeli hozzátartozókkal néhány szót váltanak. Friss halott esetében általában a halottról, a gyászolók fájdalmáról esik szó. A halottra való emlékezést a sírfelirat könnyíti. Régebben elhunyt hozzátartozó sírjánál a világítók egészségi állapotukról, a családtagok elfoglaltságáról, gondjairól, az időjárásról beszélgetnek. Hosszasabban mindenki legközelebbi, vagy a legfrissebben elhunyt hozzátartozója sírjánál tartózkodik. Itt fogadja a rokonok látogatását. Ahol szokásban van a temetőben végzett hivatalos istentisztelet (Mészkő), a szertartást ki-ki ennél a sírnál hallgatja végig. Az unokatestvéremnek a fia 41 éves volt, hát ott a rokonság körül, s tele most is virággal.(Torockó/SS/1931)

A világítás újra alkalmat biztosít a halott elsiratására, a halottért való imádkozásra. Én is mindig imádkozok. S akárhányszor virágot is viszek, a sírkő mellett elmondom az imámat s elsiratom őket...Elsírja, csak elsiratja a hozzátartozója.(Torockó/SS/1931) A mi halottunk tizenhárom éve van meghalva, s mi elsirassuk. (Bágyon/BCM/1934) Van biza, hogy fennhangon is sirassák. Mint például ezt, aki a vízbe halt.(Felvinc/KI/1919) Általában azonban csupán felemlegetik a halott emlékét, számbaveszik síremlékének állapotát, imádkoznak nyugalmáért. Imádkozunk magunkba a halottainkért. A Jóistentől megnyugvást kérünk. (Felvinc/KI/1919) Néhány faluban a halottakért való imádkozásra a templomban kerül sor. Rákoson, Torockón, Torockószentgyörgyön a lelkész nem vesz részt a világítási szertartáson. Annak befejeztekor viszont a templomban a naphoz megválasztott igéből induló prédikációt tart. A világításnak az istentisztelet kezdetét jelző harangszó vet véget. Felvincen a templomban zajló istentiszteleten a lelkész felolvassa az egy év során elhunytak névsorát, s a temetésükön felhasznált textust. [48] Torockószentgyörgyön a korábban a faluban szolgált Sándor Bálint unitárius tiszteletes minden évben halottakra emlékező verset írt, amit vagy fiatal lány, vagy menyecske olvasott fel a világítást követő teplomi szertartás keretében.

A halottak napi cselekvések és beszédesemények a halottakra való emlékezés által a történelmet és a család- és falutörténetet, a múltat és a jelent közelítik egymáshoz. Alkalmat kerítenek a családfa, az elődök számbavételére, a rokonsági viszonyok felújítására és kinyilvánítására. A  sírok megvilágításra való kiválasztásánál tekintettel vannak a rokonság fokára, a személyes ismeretségre és érdekeltségre (pl. szomszédság, örökség), ugyanakkor az elhunytnak a településen található rokonságára. Az élők közötti közvetlenebb viszony pozitív kihatással van az egymás halottjaira való emlékezésre. A leszármazottak nélküli halottakért való imádkozást a falu szintén morális kötelességének tartja. Pragmatikus funkciói közül pedig a morális értékrendet alátámasztó, az elődök életéből választott  példák és attitűdök felelevenítését, a halálról, a betegségekről való beszélést említjük meg. A világítás eseményei ily módon a halottak napja körül intenzívebb kommunikációt indítanak el az élők és halottjaik között (a halottak ismételt elsiratása, a rájuk való emlékezés, az érettük való imádkozás, fohász). A halottakra való emlékezés átmenetileg az élők között is speciális kapcsolatot teremt.

A halottak számontartása, a halottakra való emlékezés, a halottak nyugalmának vallásos és mágikus befolyásolása a sírjel alapján zajlik. A síremlékek gondozása, számontartása, megőrzése három-négy genaráción át történik. Általában addig, amíg a legidősebb családtag személyesen ismerte a halott őst. Mihelyt kihalnak azok a hozzátartozók, akik a halottra való emlékezést biztosítják, a sír és a halott emlékének őrzését a sírfelirat szerint is vállalták, a sírjel elveszíti emlkeztető funkcióját. Ilyenkor kerül sor a sírjelek szerepének átértékelődésére, a sírjel rehabilitációjára. Az időközben nemzetségi vonalakra differenciálódott rokonság egyezséget köt a sír és a sírjel öröklése, ill. gondozása felől. Ezután az örökösök újraírják, aktualizálják a genealógiai történelmet. Ha a sírjel felülete lehetővé teszi az eredeti sírfelirat megőrzését, akkor kiegészítő felirat formájában kerülnek rá az új halottak életrajzi adatai. Ha a felület szűkös, akkor a korábbi feliratot megsemmisítik, s mindössze az újabb halottak emlékszövege kerül rá. A korhadékony és az igénytelen anyagú sírjelet el is távolítják a sírról. [49] Bizonyos sírjelek gondozását a falu- vagy gyülekezeti közösség vállalja magára. A régi, a szép sírjelek, a közhivatalnok, egyházi hivatalnok sírjele a temető elkülönített részébe, a templom udvarára kerül, ott tölti be a lokális történelem dokumentumának szerepét. A síremlékek egyik típusa, a háborús emlékmű a halott emlékének a lokális történelembe való teljes átírását jelzi.

A sírjelek megosztása, felszámolása és aktualizálása által megtörténik a genealógiai emlékezet leegyszerűsítése, aktualizálása, a komemorációs és kultikus kötelezettégek szétosztása vagy megszüntetése, a funkciótlanná vált családi emlékezet eliminálása, illetve a lokális történelembe való átírása, beillesztése. A sírjel közösségi tulajdonba való átutalása a leszármazottakat feloldja az emlékezési, sírgondozási és a halott nyugalmát biztosító kultikus cselekvések és áldozatok elvégzése alól.

Egy 1955-ben született csíkzsögödi nő mondja el a rokonságnak a sírok fölötti osztozkodását

Amíg édesanyám élt, addig két sírt gondoztunk.Mert neki volt egy olyan unokatestvére, ahonnan nem maradt senki örökös, és annak ott volt egy egészen régi.... Bertus, így hívták az unokatestvérét, és oda szerette volna édesanyám nagymamámékat áthozni. Erre volt is egy egyezségük. Viszont ennek a /.../nak a második házasságból való felesége az nem egyezett ebbe bele. Lett is egy konfliktus. De mindettől függetlenül édesanyám végig rendezte /a sírt/. Emlékszem, kicsi leánka voltam, s mentem vele sírt rendezni. És azután, hogy meghalt édesanyám, a Vorzsák nagymamámék sírjába temettük őt, ő meghalt 79 októberébe, utána meghalt nagymama az édesapám részéről, én temettettem oda, mert én azt mondtam, hogy nekem nem lesz annyi időm, hogy annyi sírt gondozzak. Utána meghalt Laci, az öcsém, s akkor őt is odatemettettem.  Mostanában azért itt Zsögödben ez így van. (Saját gyűjtés, 2002.)

A nyomtatott gyászjelentő a 17. századtól folyamatosan ismert kéziratos előzmények után akárcsak a nyelvterület többi pontján,  Aranyosszéken is a 19. század első felében jelent meg, arisztokrata környezetben. [50] A 20. század első felében használata általánossá vált az iparosok, a munkások és földművesek körében is. Szövegében több funkció rétegződik egymásra. Szertartásirányító (konatív) funkcióját a szertartás körülményeinek (időpont, hely, a gyászszertartás felekezeti típusa, engesztelő szentmise áldozat időpontja) megnevezése által tölti be. Valójában azonban a gyászlap szerepe nem merül ki a temetésre vonatkozó adatok közlésében. Sőt, ezen túl tölti be igazi hivatását. Ezért gyakran a szertartás végén kézbesítik, vagy a temetésen meg nem jelent ismerősöknek juttatják el. Gyakori volt a berámázott gyászlap falra való kifüggesztése.

Történetének közel kétszáz éve során a  gyászjelentő keveset változott. Koronként azonban hol egyik, hol másik funkciója hangsúlyozódott ki. A szöveg történetében a megállapodottság korának a 19-20. század fordulója tekinthető. Ekkor szerkezetének a következő részei határolódnak el: l. "alolírottak" (5-lo sor), 2. az elhunyt neve, státusa (2-5 sor), 3. a halál körülményei (2-3 sor), 4. lírai reflexiók (5-15 sor), 5. a temetés körülményei (2-3 sor), 6. búcsúkívánság (1 sor), 7. keltezés, 8. mesterjegy. A szerkezet és a hangvétel szembetűnő változására az 1940-es években került sor. A terjedelem nagymértékben csökkent, a  pátoszt visszafogott tárgyilagosság váltotta fel, a halott közéleti szerepeinek felsorolása helyett a család státusának hangsúlyozása erősödött fel. A gyászoló rokonság felsorolása a szöveg éléről a gyászjelentő végére tevődött át, a lírai reflexió eltűnt.

Szertartásirányító funkciója a gyászjelentő lapnak mindig volt. A 19-20. század fordulóján talán nagyobb is, mint napjainkban. Megszövegezésében azonban az eseményről való tudósítás kisebb szerepet játszott. Ez a motívum az utóbbi fél évszázadban kezdte dominálni a szövegkompozíciót. Ezzel ellentétben, a halálról szóló meditáció ekkor veszít jeletőségéből. A genealógiai funkció, a családi kapcsolatrendszer és a családszerkezet taglalása a 19. század végén válik részletezővé, s a 20. század közepéig dominálja a gyászlapot. Ugyanekkor veszít jelentőségéből a halott közéleti szerepeinek méltatása.

A gyászjelentő alapjában véve a halottnak való emlékállítás, és a halott nyugalmát biztosítani kívánó kultusztárgy egyik formája. Bár elkészítése és szétosztása a temetési szertartás része, életét az esemény lezárulta után kezdi el. A gyászjelentő, akárcsak a halottbúcsúztató,  azokat is megillette, akik a fronton, idegenben haltak meg, tűntek el.

A gyászoló család tagjainak megnevezésével,  a család szerkezetének jelzésével genealógiai funkciója van. A család valójában szerteágazó kapcsolatait, tagjainak társadalmi státusát, a megszerzett rangot, címet, hagyományosan birtokviszonyait nyilvánította ki. A nemesi lapok a családi birtokok lelőhelyét, a  háborús veszteséget elszenvedett családok a hozzátartozó katonai rangját, teljesítményeit, a hazáért hozott áldozatot is megnevezik. A polgári környezetben a foglalkozás, a közéleti szerepvállalások, a hosszú és szorgos munka válik értékmérővé. A genealógiai táblázat egyaránt hivatott az elhunyt és a gyászolók presztizsének emelésére, kinyilvánítására. A halott érdemei a gyászolókra, a hozzátartozók érdemei az elhunytra tekintélyt ruháznak át. A terjengős felsorolás ilyen szempontból beszédes. Jelzi azt, hogy az elhunyt a társadalom milyen tekintélyes tagjaival állandósított rokoni kapcsolatot, leszármazottainak milyen pozíciót sikerült megteremteniük a társadalmi hierarchiában. A státus nélküli újszülöttek gyászlapján általában csupán a keresztnév jelenik meg, s a gyászolók között csupán a szülők és a testvére neve jelenik meg.

A gyászjelentő sokszorosan rituális kommunikációs mód. Mint retorikai alakzat egyrészt egy családi, rokonsági közösség gyászát nyilvánítja ki egy exogén szociális szféra felé, másrészt, befelé, ugyanezen a csatornán jelzi összetartozását, szolidaritását az elhunyttal (a halott megnyugvására vonatkozó kívánságok, emlékének ápolására vonatkozó fogadkozások). A szövegnek megnevezett címzettje nincs, postára adáskor, szétoszkáskor kerül direkt kapcsolatba egyénekkel és családokkkal. Aranyosszéken általában 100-150 gyászjelentőt nyomtatnak és osztanak szét. [51]   A szétosztási és a használati gyakorlatból azonban nyilvánvaló, hogy a tényleges címzettek mellett a gyászjelentő számtalan virtuális címzetthez: valójában magához a gyászoló családhoz, a rokonsághoz, a temetési szertartáson megjelentekhez, a halott és leszármazottai ismerőseihez szól. Azaz csupán olyan személyekhez, akik maguk amúgy is közelről/meglehetősen ismerik mind az elhunyt életpályáját, mind rokonságát. A gyászjelentő megszerkesztését 1-2 közeli hozzátartozó végzi el. Minthogy a gyászjelentő maga is formulákból építkezik, a nyelvi fordulatok átvétele, aktualizálása megkönnyíti a szöveg megszerkesztését. Sokkal nagyobb felelősséget, figyelmet igényel a nemzetség megjelenítése. Összeállításában két elváráshoz igazodik. Egyrészt a belső, a rokonságon belüli érzékenységeket kell tiszteletben tartani. Másrészt, a rokonsági viszonyok felvállalásával, nyilvánosságba emelésével a család tekintélye konstruálódik meg.

A gyászjelentő általában a halottat tág szociális kontextusban helyezi el. Akárcsak a sírfelirat, a halottat az életben maradottakhoz kapcsolja hozzá. Ezért a tényleges rokonsági struktúrát az életben lévőkre szűkíti le. A genealógiai táblázatok vertikálisan 3-4 generációt tekintenek át, a legifjabb családtagokat (kiskorú unokákat, dédunokákat) is beleértve. Horizontálisan a műrokonság határáig terjednek ki, kizárva a barátokat, munkatársakat, egyleti társakat. Név szerint 30-50 személy is rákerülhet egy-egy lapra. E genealógiai táblázatok a hozzátartozókat rokonsági fok szerint csoportosítják, ezen belül a generációs, életkori besorolást érvényesítik. Az elsőbbség házas ember esetén az özvegyet, majd az egyenes ági leszálló rokonságot, majd a távolabbi hozzátartozókat illeti. Házasság előtt álló személy esetében az elsőbbség a szülőké, akik után a testvérek, nagyszülők következnek. Előbb a gyermekeket és azok élettársait nevezik meg a gyermekek születési rendjében, ezt követi az unokák, majd a dédunokák generációja. A nemzetségi leágazás után az oldalági rokonok megnevezése következik. A nevek leggyakrabban a rokonsági fok megnevezésével társulnak. [52] A család és a rokonság áttekintéséből nem zárhatók ki sem a távolra szakadt, sem a deklasszálódott személyek.

Alább négy, különböző korból származó tordai gyászjelentő tartalmi kivonatát készítjük el.

1. Köpeczi N. Pál 1835. szeptember 1-én vagy 2-án hunyt el Tordán. "Szomoru Jelentése" a kornak a halál tragikumával, a halálküzdelemmel kapcsolatos romantikus drámai képeit és frázisait rendeli hozzá az individuális sorshoz. Teszi ezt annak ellenére, hogy a halálra olyan életkorban került sor (70. életév), amikor a halál bekövetkezte nem teljesen meglepő. A szöveg implicit szándéka elsődlegesen az elhunyt emlékének heroizálása, a közvetlen hozzátartozók e drámai küzdelemben való részvételének, elszenvedett veszteségének megörökítése. A veszteséget az elhunyt közéleti szerepeinek felsorolása kívánja érzékeltetni (városi elöljáró, 25 évi tanácsosi múlt, árvaszéki bíró). Másodlagosan a néven nevezett négy hozzátartozó, az özvegy feleség és a három (bizonyára felnőtt korú) gyermek számára  kér figyelmet a környezet részéről. Explicit módon pedig a temetési szertartáson való részvételre mozgósít, ennek részletei felől informál (időpont, a gyászszertartás és a temetése helyszíne).

2. Az 1893. október 16-án elhunyt abrudbányai Rédiger Béláné szül. gelenczei Finta Kata gyászjelentője a szövegtípus klasszikus változatának szerkezeti elemeit tartalmazza. A halálról, az elmúlásról, a családot ért veszteségről reprodukálja az előző szövegre is jellemző romantikus, drámai képet. Attól eltérően viszont társadalomképe árnyalt, a szociális kód maga rendelkezik implicit jelentéssel. A halott megnevezésében már szerephez jut a család eredetére való utalás (abrudbányai, gelencei), az elhunyt családban és rokonságban betöltött szerepköreinek megnevezése (nő, anya, gyermek, testvér és rokon). A néhány évvel korábban még a gyászjelentő élén közölt tabellum a szöveg végére költözött, lehetővé téve a hozzátartozók rokonsági fok, életkor szerinti besorolását. A hozzátartazók közül 17-en jelennek meg név szerint, a következő sorrendben: a férj, a két gyermek, a nagyobbik gyermek férje, az édesanya, a három testvér, a negyedik testvér gyermeke és ezek hozzátartozói (férj, gyerekek), az elhunyt férjének öt testvére és ezek hozzátartozói. A személyek megnevezésében szerephez jut a családi állapot feltüntetése (özvegy, férjezett), a tekintélyt sugárzó társadalmi pozíció (ny. szolgabíró, mérnök). A gyászjelentő kitüntetően kezeli a presztizstermelő elemeket (származás, kiterjedt rokonság, kiemelkedő közéleti szerepek). Explicit módon az informatív (a halál beálltának és a temetési szertartás körülményei), valamint a kultikus-vallásos (a túlvilági nyugalomra vonatkozó kívánsásgok) funkció van jelen a szövegben. E gyászjelentő már kihasználja a tipográfiai eljárásokban rejlő lehetőségeket.

3. Dekáni Gusztáv 1916. augusztus 10-én hunyt el a pozsonyi kórházban az orosz harctéren kapott sebeiben. Az előző gyászjelentők árnyalt halál- és társadalomképe mellett a halott emlékét és a hozzátartozók veszteségét megnemesítő patriotikus frazeológia válik presztizstermelő eljárássá. Az elhunyt tekintélyes katonai beosztással rendelkezett, többször szerzett kitüntető elismerést (csász. és kir. őrnagy, az 51-ik gyalogezredben; a hadiékitményes III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a német birodalmi vaskereszt, hadiékitményes katonai érdemkereszt, az arany signus laudis stb. és legfelsőbb helyről nyert többszörös elismerés tulajdonosa), élete a világháború helyszíneire tevődött át (orosz harctér, pozsonyi helyőrségi kórház), élete a háborús hősök sorsát követi (többszörös áldozat, a harctéren kapott sebek, korai, hősi  halál, méltóságteljes temetési szertartás). A hősiességgel és a nemes hallálal megszerzett dicsőség fénye jócskán rásugárzik a családtagokra is. A megnevezett családtagok a következők: a feleség, a gyerek, az édesanya, a négy testvér és ezek családtagjai, a sógorok és sógornők, ezek családtagjai. A patriotikus frazeológia áthatja a kultikus-vallásos szövegpasszust is.

4. Bardócz Ferenc tisztes kort (63 év) megért iparosember (timár) volt. 1935 március 5-én hunyt el. Gyászjelentőjében természetesnek vett ténnyé alakul a halál. A halott emlékének kimerevítésében szerepet játszik a családon belüli szerepköreinek (szerető férj, gondos családapa, nagyapa, jó testvér, vő és rokon), közéleti szerepinek (a tordai timártársulat elnöke, a magyar unitárius egyház főtanácsának tagja, a tordai unitárius egyházközség buzgó presbitere és gazdagondnoka), valamint hozzátartozóinak  felsorolása. Ez utóbbiak: felesége, három leánya és fia, két veje, két unokája, anyósa, 7 sógora és sógornője élettársukkal és gyermekeikkel, valamint további közeli és távoli rokonai. A népes rokonság két tagja rendelkezik doktori címmel. A szöveg látható szándéka a halálesetről és a temetési szertartásról való informálás, és a halott nyugalmának befolyásolása, illetve az emléke megőrzésére vonatkozó fogadkozás.

5. Az aranyosrákosi Pethő Lajos 1971. december 9-én hunyt el. Gyászjelentője mind a halált, mind a veszteséget illetően nélkülözi a pátoszt. Szándékában az informtív funkció dominál. A hozzátartozók körében élettársa, öt gyermeke és azok családja, 8 unokája és azok élettársa, 6 dédunokája jelenik meg.

A gyászjelentő mint egy nemzetségről szóló tudósítás, olvasmány a következő területeken rendelkezik relevanciával: a nemzetség struktúrája (a generációk rendje és összetétele); a család összetételében történt módosulás (az elhunytak nevének kizárása, a családtagok számának bővülése); az elhunyt leszármazottainak száma, neve, társadalmi pozíciója (a presztízscímek feltüntetése). A haláleset, a temetés a gyászjelentő révén olyan alkalom, amikor az elhunyt perspektívájából megtörténik egy nemzetség demográfiai teljesítményének és állapotának áttekintése és nyilvánosságra hozatala. A nemzetségi táblázat megszerkesztésének lehetséges gyakorlati funkciói: a halottal szembeni kötelezettségek kijelölése és vállalása (gyász, sírgondozás, a közvetlen hozzátartozókkal való szolidarizálás), a halott anyagi javai fölötti osztozkodás kereteinek jelzése, a család története és társadalmi presztizse egy szinkrón metszetének dokumentálása. Ezek a funkciók biztosítják a gyászjelentőnek a temetési szertartáshoz kötődő közvetlen és a perspektivikus aktualitását. [53]  

Kisebb léptékű genealógiai táblázatokat állítanak össze a végrendeletek. A szövegtípus szerkezetében a középkori okiratok hatása ismerhető fel. Törvények a 17. századtól szabályozzák a megszerkesztését. Ekkor, egy 1638-ból származó rendelkezés hatására állandósul a megírásásának és hitelesítésének rituáléja, ami a 18. századi egyházi és polgári törvények szerint is a végrendelkezés érvényességének feltétele. [54] A legyezőszerűen szétnyíló, terebélyesedő genealógiai táblázatoktól eltérően, a végrendelet  beszűkíteni igyekszik az örökösök struktúráját. [55] Általában a szülő-gyermek [56] , emellett ritkábban, extrém esetekben a testvér-testvér, keresztülő-keresztgyermek viszonyt erősíti meg. A végrendelet az elhunyt anyagi javainak szétosztásával legitimizálja az elhunyt  és az örökös közötti vérségi, jogszerűségi viszonyt vagy egyéb természetű egyezséget. [57] A jogszerűség az elhunyt közvetlen vérségi leszármazottainak egyenlőségére vonatkozó társadalmi konszenzus. Az ezt kiegészítő egyezség az elhunytnak az örökössel szembeni szimpátiáját, az örökös halottnak nyújtott szolgálatait veszi figyelembe. Ezért az örökösödési esélyegyenlőséggel szemben diszkriminatív, szelektív motívumokat érvényesít. A végrendelet elkészülte, megléte, formai kifogásolhatósága esetén a halott rendelkezése érvénytelennek minősül.    

Két déva-telepi, leszármazottak nélkül elhunyt asszony az örökségét a testvérei, ezek gyermekei és a keresztgyermekek között osztotta szét. Figyelmük kiterjedt továbbá a barátnőkre, a szomszédokra, közeli ismerősökre is. [58] Dévai eset szerint egy, leszármazottak nélküli személy anyagi javaival nevelt lánya évekig tartó gondozását kívánta honorálni. A váratlanul bekövetkezett haláleset miatt azonban nem került sor a végrendelet megírására, a halottat elgondozó személynek az örökösök rendjébe való integrálására. Ennek hiányában a halott akarata érvényesíthetetlen maradt. A javaiban való részesedés oldalági rokonait illette meg. [59]

Cseh Lajos alsócsernátoni családfő 1918 februárjában tartotta szükségesnek végrendelkezni. Végrendelkezését a család összetétele tette szükségessé. Feleségétől, Vajda Klárától három gyermeke született, Andor és Emil nevű fia és Ida nevű lánya. De együtt nevelték a családfőnek Vajda Klára lánytestvérétől született Piroska nevű lányát, aki felnőtt korában is gondozásra szorult, ezért családot sem alapított. A családfő felnevelt továbbá  egy György Benedek nevű, örökbe fogadott gyermeket is. Végrendeletével Cseh Lajos a féltestvérek, mostohatestvérek és a mostoha- illetve édesanya közötti, halála utáni viszálykodást kívánta megelőzni, illetve az általa helyesnek vélt örökösödési rendet sugallni. Szükségesnek tartotta tisztázni, hogy a református lelkésszé vált Emil fia iskoláztatása annyi pénzt emésztett fel, hogy az apai ingatlanból nem részesedhetett. A végrendelkezés után a halál évekig elkerülte Cseh Lajost. 1934-ben újra szükségesnek tartotta megerősíteni korábbi rendelkezését, illetve azt a tulajdonaiban beállt változokhoz hozzáigazítani. [60]

A genealógia leszálló vonalának kiigazítása két eljárással történik meg. A törvénytelen leszármazottak az öröklésből kimaradtak, illetve a jogos örökösök a végrendeleti rendelkezés alapján megfoszthatók vagy jogaik a minimálisra korlátozhatók. [61] Az aranyosszéki (mészkői) Borbély Róza 1882-ben született. Halálra készülve 60 évesen, 1942. augusztus 10-én végrendelkezett. Az asszony nyolc gyermekét ismerte el. Az örökségből viszont kizárta Róza nevű lányát és Tamás nevű fiát, mert a végrendelkezés idején Magyarországon tartózkodva törvényesen nem jogosultak örökségre. A háznak az őt megillető részét egyenlő arányban elsőszülött lánya, Ágnes és Pál nevű fia között osztotta el. Ingóságait Katalin és Eszter nevű lányaira testálta. További ingatlanjait a hat gyermeke között osztotta szét. Minthogy azonban három fia, Sámuel, Mózes és Pál harctéren tartózkodtak, hazatértükig az őket megillető részt a három testvér egyenlő arányban elosztva vehette használatba. A végrendelet értelmében a harctéren elhalálozó vagy az országba vissza nem térő örökösök örökségét az otthon élő gyermekek egyenlő arányban szétosztva vehették tulajdonukba. Ugyanakkor a haldokló asszony örökösei közül végrendeletileg kizárta férjét, a családfőhöz és apához méltatlan magaviselete miatt.

A végrendelkezés tehát két szempontot érvényesítve írta át a természetes genalógiai vonalat. Az egyik szempontot az érvényben lévő törvényes rendelkezések írták elő, a másikat a végrendelkező személy személyes preferenciája. A végrendelet mint írott szöveg ezért is rendelkezett tekintéllyel. Érvényességének feltétele volt annak garantálása, hogy a végrendelkező "ép elmével, megfontoltan, sajától elhatározásából és senkitől sem kényszerítve" hozta meg döntéseit. [62] [63] A végrendelkező tehát egyik oldalon már előrehaladott életkorral, kiépült leágazással, összegyűjtött ingó és ingatlan javakkal, a másik oldalon pedig egészséges és befolyásolatlan ítélőkészséggel kellett hogy rendelkezzék. Az életből való távozásának napirendre kerülése előkészítette, majd tényleges távozása beindította a nemzetség differenciálódását. Ezért is vált szükségessé a leszármazási vonalak számbavétele, törvényesítése, a betolakodók kiküszöbölése, az érdemeket szerzett, vagy általában az idegenek beemelése. [64]

Bár a leszálló rokonsági ágak áttekintése idővel az elődök genealógiai táblázataként kerül használatba, ritkábban érhető tetten a felszálló rokonságot áttekintő genealógiai emlékezés. Ezek egyike az elhunyt hozzátartozóknak a haldoklás fázisában történő számbavétele, a velük való kapcsolat felújítása. Több olyan halálközeli élmény elmesélésével rendelkezünk, amely azt bizonyítja, hogy miközben a haldokló rendre búcsút vesz hozzátartozóitól, megjelennek előtte szülei, nagyszülei, elhunyt hozzátartozói, ismerősei, érte jönnek, hívják, megszólítják. Egy tiszaladányi asszony szerint "sok ember beszélget a hozzátartozójával, osztán azt mondják rá, hogy mán érte jöttek: érte jött az annya, érte jött az apja, vagy a felesége értejött, mán hal meg." [65] Egy tákosi asszonynak ismételten halott nénje jelent meg, utána néhány nappal maga is meghalt. Egy idős haldokló férfi az őt körülvevő rokonaival már nem váltott szót, csupán halott komáival "beszélgetett". Egy Baráth Jani nevű haldoklót apja hívta ismételten. "Ő meg menni akart utána. Mindig szállt lefelé az ágyról./.../ Csak azt mondja: Megyek, apám! De akkor már szállt volna lefelé. Úgy kellett megfogni a hozzátartozóinak."Egy további családban a nagymama jött el egy unoka után, egy özvegyasszonyt pedig halott férje hívott magával. E településen általános meggyőződés, hogy a haldoklót rokonai várják: "Aki meg fog halni, legyen az beteg, vagy egészséges, mind látja a halottját." [66] Egy mezőkövesdi haldoklási történet szerint a haldokló férfi testvére frissen elhunyt vejével váltott szót. [67] Doroszlón szintén feljegyezték, hogy a haldokló "halottakka vesződik, a nevirű szólijja üket, velük beszélget." [68] Csíkszentdomokoson a súlyos beteg környezetében megreccsenő bútorok a halottak közelségét jelzik.  Egy tüdőgyulladásban szenvedő férfinak lázálmában halott nagyanyja jelent meg. Egy haldokló asszony halott sógorát ismerte fel a halottak között. Egy másik személy előtt rendre megjelentek halott szülei és testvérei. Egy férfi nevetve közölte feleségével, hogy "mind itt vannak, nézd meg, mind hazajöttek! Hazajött édesapám es, hazajött édesanyám es, itt van a fesső sógorom es! Mind itt vannak körülöttem!" [69] Egy Aranyosszéken a közelmúltban végzett gyűjtés során több hasonló esetet sikerült összeírni. Egy tordai férfi az 1980-as években egy fogorvosi műtét következtében a klinikai halál állapotába került. Egy folyóvíz túlsó partján ekkor jelent meg halott édesapja, aki visszatérítette fiát, hogy tovább élje életét. [70] Anyósom ott feküdt az ágyba. S mindig avva foglalkozatt, a nagyanyjáva s a nagyapjáva. Mondta a fiának, na nézz ide, Miklós, itt van nagyanyám s nagyapám. S azt mondták nekem, gyere, Etelka, hozzánk, ne bajlódjanak itt velled. Gyere hozzánk, s mi erendezünk téged. Me annyi baj van velled. Gyere hozzánk. Mind avva foglalkozatt. Ritka, aki haldoklik s nem a halottakka foglalkozik. (Bágyon/CsA/1938)Én eltemettem három évvel ezelőtt az anyósomat. És megfigyeltük, hogy attól a perctől, hogy kezdett kihagyni a gondolkodása, utána már nem törődött semmivel, se azzal, hogy evett, se azzal, hogy mi van körülötte. Szedegette elő a régi képeket. Tudod, hogy ki ez? Csak az érdekelte. Utolsó három napba foglalkozatt a halottakkal./.../ - Éva, készítsed a csomagomat, mert édesanyám vár. A szülei már meg voltak halva. Már nem is vette föl a házban lévő családtagokat. (Kocsárd/DI/1953) Az én édesanyám sok haldokló mellett volt. Mindeniket imádsággal bocsátotta el. Imádkoztak. S mindeniknek azt mondta, hogy fogja látni a szeretteit. És ő maga is mikor haldoklott, száz éves volt és kilenc hónapos, és akkor is, azon a reggel felült az ágyba s hitta a testvérit. - Jenő, Jenő. S akko visszadőlt. S azután újra felült. - Édesanyám, kérem a kezét, nyújtsa a kezit. S akko én, tudva eztet, éppen tőle tudtam, hogy mikor látja valaki a halottait, akkor már közel van hozzájak. S akkor én mikor kimentem, a szomszédnak mondtam, na, az én édesanyám máma meg fog halni. S meg is halt este. (Harasztos/KM/1924) Édesanyám elmondta, hogy nagyapám második felesége amikor haldoklott, az ő mostohaanyja látta a szeretteit, a gyermekeit, és édesanyámnak mondta, hallod, Mari, hallod, kopogtatnak, hívnak. Megyek, szíveim, megyek. Halála előtt egy pár nappal azt álmodta, hogy az édesanyja megjelent a ház véginél. Egy kékes-zöldes lepelbe. Mind egy szellem. És egy körülbelül 10 centis vagy még nagyobb kulcsot nyújtott át az édesanyámnak, s azt mondta, engedd, Mari fiam, mostohaanyádat. Engedd át. És egy pár nap múlva meg is halt. Édesanyám sok ilyent tudott és sok haldokló mellett volt, akik mind halálokkor a meghaltaikkal beszélgettek. (Harasztos/KM/1924)

Hasonló genealógiai funkciók találhatók meg a lakodalom vőlegény- és menyasszonybúcsúztatóiban. A szöveg és előadása sokszorosan ritualizált. Előadása közönség előtt történik meg, s ez a lakodalmi szertartás kezdetének egyik kulcsfontosságú eseménye. Az előre megszerkesztett, verses formájú szöveget általában felkért személy, lakodalmi tisztségviselő (vőfély) adja elő, sajátos recitatív stílusban. A szöveg sajátos nyelvi fordulatokból, formulákból építkezik. S bár explicit szándéka az ifjú években nyújtott segítségért és bátorításért való köszönetmondás, a szöveg valójában a szertartáson jelenlévő (indokolt esetben távolmaradó) közvetlen hozzátartozókra hívja fel az egybegyűltek figyelmét, s a személyek megszólításával személyesen is integrálja őket a lakodalmi szertartásba. Milyen irányba építkeznek a lakodalmi tabellumok?  Egy Aranyosegerbegyen az 1960-as években sorra került lakodalomban a menyasszony név említése nélkül búcsúzott apjától, anyjától, testvéreitől, lánybaráratitól és násznagyától. A vőlegény ugyanezen a napon anyjától, apjától, testvéreitől és barátaitól. Egy kövendi menyasszonybúcsúztató 1987-ben rendre az apától, az anyától, a testvértől, majd a nagybácsiktól és nagynéniktől, sógornőktől unokatestvérektől, barátoktól és szomszédoktól búcsúztatta el a távozó menyasszonyt. S bár a vőlegény- és menyasszonybúcsúztató a szertartáson jelenlévőket szólítja meg, általában szó esik a meghalt és távol élő családtagokról (szülők, testvérek) is. Egy 1962-es kövendi menyasszonybúcsúztatáson a menyasszony megemlékezett a távol, Magyarországon élő nagyszülőkről is. 

Jelezni szeretnénk a genealógiai struktúrák vizuális megjelenítéseit is.

Az örökösödéshez való jogot vagy az öröklésből való kizárást a temetési szertartás maga is láthatóvá teszi, legitimizálja. A koporsó melletti felállás ennek jelzésére szolgál. A koporsó melleti megállás a nagycsalád [71] minden tagját megillette. K. Kovács László állapította meg, hogy a koporsó körüli felállást szokásjogi szabályok irányították, amelyek bizonyos mértékben az öröklés rendjével is összefüggést mutattak. [72] Több regionális adatból Tárkány Szűcs Ernő vonja le azt a következtetést, hogy a férfiak a koporsó mellé olyan rendben sorakoztak fel, ahogyan a vagyont örökölték. [73] Balázs Lajos csíkszentdomokosi monográfiája szerint az elhunyt örökösei (özvegye és első ízbeli leszármazottai) a koporsó bal oldalánál, a fej felöli végen sorakoznak fel. Bal oldalt lábnál helyezkednek el a vők és a menyek, jobb oldalt pedig a másodízbeli leszármazottai (unokák) és oldalági rokonai álltak meg. [74] Tiszaháton szintén a rokonsági fok és az életkor dönti el a koporsó melletti felsorakozást. A halott fejéhez szülei, majd élettársa, gyermekei és testvérei állnak, nemek szerint csoportosulva a koporsó két oldalán. Az unokák, nemtől függetlenül, az anyjuk mellé állnak. Ha nagy a rokonság, akkor két körrel veszik körül a koporsót. A belső körben a nők állnak fel, a közelebbi rokonok a halott fejénél, a távolabbiak a lábánál. Ugyanezt a rendet ismétlik meg a külső körben álló férfiak. [75] Bár a temetési szokásleírások ritkán említik, ugyanez a rokonsági struktúra őrződik meg és kerül nyilvánosság elé a temetési vonulásban is.

 A keresztelői, konfirmációi, lakodalmi és temetési felállások, vonulások és leülések mind az esemény résztvevői, mind a szemlélők számára az egyéneknek a rokonsági struktúrában elfoglalt helyét jelezte. A lakodalmi felállás fontosságát az is érzékelteti, hogy már a 19. századtól kezdve  a lakodalmi szertartást megörökítő fényképeken a szokásos  2-3 mozzanat egyike törvényszerűen a lakodalmi menet volt. [76] A vonulásnak minden egyes alkalommal meghatározott szerepe volt. Proxemikai kódot használva jelezte az egyénnek a rokonsági kapcsolatokban elfoglalt helyét. A templom felé vonuló nászmenetben a vőlegény és a menyasszony egymástól elválasztva, feltűnő módon, az előbbi nők, az utóbbi férfiak által körülvéve, saját rokonsága között halad. A templomi esküvőről hazafele tartó vonulásban már egymás mellett, az összekeveredett két rokonság kíséretében vonultak. A násznép fényképe egyidőben tükrözte az összetartozást [77] , akárcsak a rokonságon belüli differenciálódást és hierarchiát.

Hasonló következtetésre jutottunk  aranyosszéki szüreti felvételeket szemlélve. [78] Aranyosszéken az 1930-as évektől kezdve a szüret a fényképészek látogatta munkaalkalmak legnépszerűbbike lett. A fényképezés mint beszédmód a családban bekövetkezett változások elmondása, a család integritásának, megőrzött integritásának újrafogalmazása. A fényképezés gesztusának motiválója feltételezhetően a hagyományok hirtelen megtapasztalt változékonysága, megszűnése, a család, a rokonság tagjainak bármikor bekövetkezhető hirtelen eltűnése, a család, a rokonság mobilitás miatti széthullása. A termőföldek kollektivizálása után az udvar, a háztáji mellett a szőlő maradt meg az intim, családias együttlét, a magángazdálkodás nosztalgikus színtereként. Szüret idején a félholdnyi területre több generáció képviselői torlódnak össze. Itt, az előző generációk által is használt földterületen találkoznak a városra költözött rokonok, itt történik meg az újszülöttek, a serdülővé, nagylánnyá cseperedett gyermekek, a vő- és menyjelölt ifjak bemutatása, a családi munkamegosztás  látható struktúrájába való szimbolikus integrálása. Ugyanez a talpalatnyi föld nyújt alkalmat a hagyományos munkaeszközök alkalmi szétosztására, a velük való érzelmi azonosulásra. A családfő, a gazda, a rokonság a kép elkészültéig megélheti az időközben szétfutott rend harmóniáját, a szétszéledt család összetartozását és összetartását,  békéjét, a betakarítás, a bőség kellemes illúzióját. [79] Azt, hogy az utódok, a vők, a menyek, az unokák integrálódtak a család életvitelébe, mentalitásába. A valóság a kép keretein kívül marad: a verejtékes munka, a föld zsebkendőnyi mérete, a zaklatások, a szétfutott család, a gépek zakatolásában dolgozó gyermekek, idegen személyek idegen tanításán nevelődő unokák. A kép egy váratlanul bekövetkezett cezurát hivatott áthidalni, egy trauma érzékelhető következményeit elfedni, a család időbeli folytonosságát ábrázolni. [80] Az esemény idején, s a kép elkészülte után még hosszú ideig egyidőben tudja felszínen tartani és forgalmazni a nemzetség, a munka, a magántulajdon, az önellátás, a bőség mítoszát.

És végül hadd tegyük szóvá azt az emlékezési gyakorlatot, amelynek célja a családi történelemnek a nagy történelemre való ráírása. Ez a gyakorlat azokat az elődöket tartja számon és emeli ki, akik valamilyen formában érintkeztek, kapcsolatban álltak a nagy történelem eseményeivel és figuráival, illetve a lokális és regionális történelem alakítói voltak. Legmeggyőzőbb példánk egy bágyoni (Aranyosszék) beszélgetésből származó történet. Cs. M. (1923) nagynénje férjének valamiért a marosújvári börtönben kellett ülnie. A család azonban szégyen helyett büszkeséggel emlékezik erre az epizódra: a börtönbüntetésre ítélt rokon Rózsa Sándor közelében töltötte le büntetését.

CsA: - Miklós bácsinak a nagynénje, Nagy Mártonnak hitták a férjét, s az vót a tömlecbe. Hogy mi okbó, nem tudjuk. És ott vót Rózsa Sándor. Mindig beszélték az öregek...

CsM: - Azt mesélték az öregek, hogy hát ott vót Rózsa Sándor is, s ő elmondta, már meg vót jelenve a regénye, felolvasták neki, így vót, azt mondja. Nem tagadam. S azt is megmondta, hogy ő nem vót egy gyilkos rabló, ő inkább a nagyurakat fosztogatta és a szegényeket pártolta. Ahogy elmondta, ő szerelemgyermek vót, egy grófé.

CsA: - Azt mondta ez a bácsi, hogy szabadan járt mindenütt. Nem vót megbilincselve, vagy elzárva. Nem akart má onnan kijönni, jól érezte magát. (Bágyon/CsA/1938; CsM/1923)

1.      Carnap lényeges kontextusnak nevezi azokat a kontextusokat, amelyek rituális módon előhívják a szöveget, s a szöveg immanens jelentését sajátos jelentésekkel egészítik ki. [81] A fenti példák alapján elmondható, hogy a genealógiai emlékezet valamilyen válsághelyzetben, ki-vagy belépési eseményben történik meg. Tulajdonképpen amikor az egyén egy más állapotba, státusba készül átlépni, az általa mint láncszem által összetartott egység széthullni készül, akkor készülnek ezek a táblák.

Ezek a szertartások az elődöknek és leszármazottaknak az egyének életének fordulópontjain megtörténő számbavétele által az idő múlása iránti érzékenységet kialakítják. Erről az érzékenységről árulkodik az a metaforikus nyelvezet, amely az életidő, a genealógiai idő alakzatát konstruálja meg.  Eszerint a genealógiai idő olyan fa, amelynek ágai folytonosan elkorhadnak és újrasarjadnak, amelyen az egyén kizöldülő és lepergő levél, kinyílt rózsa, elhervadt virág, a családfő vilámsujtotta, kidőlő tölgy, fenyő, vagy ház, sátor, amelyben átmenetileg biztonságra lel a család. E metaforák egyszerre sugallják az egyéni sors tragikumát és e tragikumnak a családi szukcesszivitásban való feloldódását. Miközben a kilépési esemény tragikumát, a belépéssel járó bizonytalanságot hangsúlyozzák, a szociális szféra több szempontú áttekintésével stabilizálják is a helyzetet, a nemzetségen belüli szolidaritási viszonyok és kapcsolatok kinyilvánításával, előírásával.

A fenti genealógiai táblák mindenikét más-más körülmények között szerkesztik meg. Megalkotásuk morális kötelezettség vagy privilégium, ami életkorhoz, nemhez, vérségi fokhoz, társadalmi státushoz, az öröklésre való jogosultsághoz kötődik. Megszerkesztéséhez és megszövegezéséhez sajátos tudás, jártasság szükséges, ami specialista igénybevételével, valamint szövegminták felhasználásával biztosítható. A tulajdonképpeni szerző kiléte leggyakrabban homályban is marad. Egyes szögek szertásos előadásuk során töltik be eseményszervező szerepüket, s ez sajátos előadói készséget igényel.

A szövegek (táblák) általában sztereotip nyelvi fordulatokkal hivatkoznak arra a helyzetre, kontextusra, amelyben létrejönnek és  bemutatásra kerülnek.

Aktuális funkcióját betöltve a genealógiai táblázat megmarad olyan emlékeztető tárgynak, amely segítségével felidézhető elhunyt személyek emléke, rekonstruálhatóak rokonsági viszonyok.

2.      A fentebb áttekintett rítusok keretében megvalósuló genealógiai emlékezés nem az elődök és utódok puszta enumerációja. Hiszen - amint Jan Assmann jegyzi meg - kultúránként változik, hogy mi teszi felejthetetelenné az egyént. [82] E gyakorlatban olyan pragmatikus funkciók tapinthatók ki, mint 1. az elődök nyugalmáról való gondoskodás, a megemlékezés kötelezettségének szétosztása (mágikus és kultikus funkció) [83] , 2. az életből távozó egyénnek a hozzátartozóitól való eltávolítása, halottjai közé való integrálása, emlékének (biográfiájának) megkonstruálása, jelállítás; 3. az egyénnek egy társadalmi és jogi hierarchiába való belehelyezése, hierarchiában elfoglalt helyének kinyilvánítása és elfogadtatása. E speciális funkciók motiválják a genealógiai táblák expanzióját a műrokonság és a nem vérségi társadalom irányába, kiterjesztését minden generációs szintre, illetve korlátozását, beszűkítését a kétszintes generációs kapcsolatokra és a legközvetlenebb vérségi viszonyokra.  Az elődök és utódok név vagy a rokonsági fok szerinti megnevezése, név szerinti vagy kollektív említése olyan metanyelv, amely különböző mértékben jogokat és kötelezettségeket ír elő az egyének számára. És ugyanezeknek a speciális funkcióknak tulajdoníthatóan oldódik fel a genealógia táblák formalizáltsága. Ugyanis az írás elterjedése, a beszédműfajoknak az oralitásból az írásbeliségbe való áttevődése a szöveg formáját és tartalmát is érzékenyen érintette. A lista, a táblázat, a mátrix olyan szövegformák, amelyek a szó jelentésmezejét beszűkítik, megfosztják a többletjelentésektől. [84] Megszüntetik a szöveg rugalmasságát, a kétértelműséget. Miközben a genealógia tudománya által vizsgált családfák, genealógiai táblázatok szűkszavúan csupán  az egyén születési és elhalálozási adatait, vertikális és horizontális kapcsolatokban elfoglalt helyét tartja szükségesnek jelezni, a népi genealógiák egyrészt emocionális, másrészt narratív jellegűek. Jelzik az emlékező és az emlékezés tárgyát képező személy közötti emocionális viszonyt, illetve azokat a biográfiai eseményeket, amelyek ezen emóciók alapját képezik.

Ezek a táblák a családfát kis léptékben tekintik át és örökítik meg. A genealógiai tábla az egyén perspektívájából, és mindig egy bizonyos jelenből íródik meg, az egyén a táblának kiindulópontja vagy végpontja. A genealógiai táblázat a társadalmat az egyén szempontjából rendezi át és kezeli. Megszerkesztője legtöbbször valójában  pszeudo-egyén: a genealógiai táblát az ő nevében hozzátartozói szerkesztik meg. [85]

3. A szervezett, rituális körülmények között megtörténő genealógiai emlékezés az emlékezési gyakorlatban kiegészül a nem szervezett, diszperz emlékezettel. Az emlékezésnek ez a formája az irreleveáns kontextushoz kötődik, mikoris az emlékezést a szövegelőzmények, pre-textusok indítják el és motiválják. Továbbá pedig, a genealógiai emlékezet a nem genealógiai emlékezettel együtt alkotja meg folyamatosan a lokális történelmet.

Irodalom

ASSMANN, JAN

1999 A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest: Atlantisz

BALASSA IVÁN

1973 A magyar temetők néprajzi kutatása. Ethnographia. 84 (2): 235-242.

/1989/ A magyar falvak temetői. Budapest: Corvina

BALÁZS LAJOS

1995 Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson. Csíkszereda: Pallas-Akadémia

1997 Az egybetartozó család képe a csíkszentdomokosi temetőben. Néprajzi Látóhatár. VI (1-4.): 580-584.

BAR-HILLEL, Y

1997 Indexikus kifejezések. In: PLÉH CSABA - SÍKLAKI ISTVÁN - TERESTYÉNI TAMÁS (szerk.): Nyelv - Kommunikáció - Cselekvés. Budapest: Osiris. 171-187.

BARTHA ELEK

1995  Halotti búcsúztatók a dél-gömöri falvak folklórjában. I-II. Debrecen

BERTA PÉTER

2001 A túlélők teendői. A posztmortális szolgálatok rendje késő középkori városaink vallásos közösségeiben. In. Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Budapest: Balassi.  213-239.

BOSNYÁK SÁNDOR

1984 A bukovinai magyarok hitvilága. Folklór Archívum/16. Budapest

CARR, David

1999 A történelem realitása. In: THOMKA BEÁTA (szerk.): A kultúra narratívái. Narratívák 3. Budapest: Kijárat Kiadó. 69-84.

CONNERTON, PAUL

1997 Megemlékezési szertartások. In: ZENTAI VIOLETTA (szerk.): Politikai antropológia. Budapest: Osiris. 64-82.

DEÁK FERENC

2000 A végrendelkezés Csernátonban. Magiszteri szakdolgozat. Kolozsvár

ERDÉSZ SÁNDOR

1968 Fejfaírók a szatmári Erdőháton. Ethnographia. 79( 2): 201-224.

FEJŐS Zoltán

1995-1996 Kollektív emlékezet és az etnikai identitás megszerkesztése. Magyarságkutatás 1995-1996. 125-142.

FELHŐSNÉ CSISZÁR SAROLTA

1986 Temetkezési szokások a Beregi-Tiszaháton. Debrecen: Studia Folcloristica et Ethnographica. 20. 

FOGARASI KLÁRA

2001 Falusi lakodalmak a századelő fotográfiáin. In. Györgyi Erzsébet (szerk.): Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Budapest: Planétás. 161-174.

GOODY, JACK

1998 Nyelv és írás. In. NYÍRI KRISTÓF-SZÉCSI GÁBOR (szerk.): Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. Budapest: Áron Kiadó. 189-224.

            GOODY, JACK - WATT, IAN

1998  Az írásbeliség következményei. In NYÍRI K.-SZÉCSI G. (szerk.): Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. Budapest: Áron Kiadó. 111-128.

GRÁFIK IMRE

2001 Az etnoszemiotikai kutatások lehetőségeiről. In: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve. 9. Kolozsvár. 244-263.

HORVÁTH JÓZSEF

1994 Temetkezési szokások kora újkori végrendeletek tükrében. In.: KISBÁN ESZTER (szerk.): Parasztkultúra, populáris kultúra és a központi irányítás. Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet. 197-212.

IPOLYI ARNOLD

1854 Magyar Mythologia. Pest

JUNG KÁROLY

            1978 Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék: Forum

KECSKEMÉTI GÁBOR - NOVÁKY HAJNAL

1988 Magyar nyelvű halotti beszédek a XVII. századból. Budapest

KESZEG VILMOS

1999 Századeleji gyászjelentő lapok. In: Uő. (szerk.): Írás, írott kultúra, folklór. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve. 7. Kolozsvár. 95-110.

  2000 Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban. In: CSERI Miklós - KÓSA László - T: BERECZKI Ibolya (szerk.): Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón. Szentendre: A Magyar Néprajzi Társaság és  a Szentendrei Szabadtéri Múzeum közös kiadványa. 131-163.

KOCSIS GYULA

            1991 A gyászjelentés szerepe egy mezővárosi társadalom kapcsolatrendszerében (Cegléd). Etnographia 102 (1-2): 147-159.

KOVÁCS ENDRE

1982 Doroszló hiedelemvilága. /Újvidék/: Forum

K.KOVÁCS LÁSZLÓ

1944 A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Kolozsvár

KRISTÓF ILDIKÓ

1999 "Rendeld el házadat, mert meghalsz". A végrendelet készítés normái és formái a 16-17. századi magyarországi falvakban és mezővárosokban. In. BENEDEK KATALIN - CSONKA-TAKÁCS ESZTER(szerk.): Démonikus és szakrális világok határán. Budapest. 521-556

KRISTON VÍZI JÓZSEF

  1983 Halottas búcsúztatók Borsodbótáról és Upponyból. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 21. 156-166.

KRÍZA ILDIKÓ

1993 Felsőnyéki halotti búcsúztatók. Budapest. 16-24.

KUNT ERNŐ

1987 Az utolsó átváltozás. A magyar parasztság halálképe. Budapest: Gondolat.

1987a  Nép-rajz és foto-antroplógia. Vizuális antropológiai jegyzetek paraszti használatú fényképekről.  Ethnographia. XCVIII( l): 1-47

NAGY ÖDÖN

1992 Temetési szokások a Maros megyei református gyülekezetekben. Néprajzi Látóhatár.I (3-4):.53-63.

2000 Az élet fordulói. In: NAGY OLGA (szerk.): Változó népi kultúra. Társadalomnéprajzi vizsgálat Havadon.. Bukarest-Kolozsvár: Kriterion. 261-320.

OLÁH SÁNDOR

1996 Rituális beszéd a homoródalmási temetésen. Néprajzi Látóhatár. V( 3-4): 151-166.

OLICK, JEFFREY K. - ROBBINS JOYCE

            1999 A társadalmi emlékezet tanulmányozása: a "kollektív emlékezettől" a mnemonikus gyakorlat történeti szociológiai vizsgálatáig. Replika. 37. 19-43.

PETRE, ZOE

1998 Adio, scump tovarăş. Schiţă de antropologie funerară comunistă. In: Lucian BOIA (szerk.): Miturile comunismului românesc. /Bucureşti/: Nemira. 272-284.

RICOEUR, PAUL

1985 Temps et récit. Paris: Ed. de Seuil

SILLING ISTVÁN

1994 Egy bácskai (nemesmiliticsi) halotti búcsúztató. Néprajzi Látóhatár. III ( 3-4.): 199-201.

SZABÓ LÁSZLÓ

1996 A magyarnyelvűség és Várasfenes halottbúcsúztatói. In. Uő. Társadalom, etnikum, identitás Debrecen: . Folklór és Etnográfia. 91. 105-119.

SZABÓ PÉTER

1981 "Szomorodott szívvel tudatjuk..." Gyászjelentések a múlt században és a század elején. Jel-Kép. II. l. 29-36.

1983 Gyászjelentések a 19. században és a 20. század elején. Ars Hungarica(1). Budapest. 87-92

TANKÓ Gyula

1996 Gyimesi szokásvilág. Székelyudvarhely: Erdélyi Gondolat

TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ

            1981 Magyar jogi népszokások. Budapest: Gondolat

TRIPOLSZKY GÁZA

1985 A halálhír közlése - gyászjelentések. Hung. Közl. 17(64-65). 391-401.

VIRÁG MAGDOLNA

1994 Temetés a Tövisháton. Debrecen: A Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára. 4.

ZSÓK BÉLA

1999 Ezek utolsó akaratim...In: KESZEG VILMOS (szerk.): Írás, írott kultúra, folklór A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve. 7. Kolozsvár. 111-118.


 Függelék

Gyászjelentők

1.Szomoru Jelentés

Mint mikor egy nagy Zivatar földre teriti az Erdőnek százados nagy Tőlgyét, és a' legerősebb ágak, és gyökerek is rohanó erőszakját ki nem álhatják, mert a' nagy robajjal aláesik, és megzudítja az egész Erdőt: a' Mulandóság' hatalmas törvénnye ily nagy erőszakkal bánik az emberi Társaság' tisztes Öregeivel is. - A' sok esztendők senkit is a' Halál ellen kiváltsági Joggal meg nem ajándékozhatnak. - A' sok évek' viszontagságaiban edződött emberi tagok is elszakadoznak a' halál' órájában, mint az öreg tőlgy' gyökerei az erős szélvészben. Azok is, kik tisztes ősz-korona gyanánt állanak a' Társaságban, a' Halálnak vas-páltzája alatt öszvetörnek, 's öszvetörődések robajja, egyfelől a' kesergők jajszava, másfelől a' Természet' ezen törvénnyének viszhangja: Minden földi dolog enged a' mulandóságnak.

A' Tordai nemes Tanács' 25 esztendőkig volt egyik Tanácsossa Tekintetes KÖPETZI N. PÁL Úr' történetében, e' tisztán látható, ki sem a' 70 szép számu évek, melyeket általélt, sem a' nagy testi, és lelki erők, sem pedig az esengő hitvesnek és gyermekeknek küsdéseik a' Halál' erőszakja ellen meg nem oltalmazhatnának. - Elestének robajja főként kitörése azon fájdalomnak, melyel a' Hitves SZIGETHI CS. ÁGNES Aszszony, és a' három Gyermekek, MÁRIA, SÁNDOR, És ESZTER a' pátriárkai házi Atyának, a' nemes Tanács egy igazságos Tanácsosnak, az Árvák egy lelkiesméretes Árva-bírónak, és az egész városi Közönség egy tisztes Elöljárójának halálát gyászolják.

Jöjjetek el résztvévő Emberbarátok- e' folyó Hónap 6-kán a' tisztes ősz Férjfiunak vólt Kolo'svár-utcai házához, 's őtet az Unitáriusok' Templomába, és onnan, két halotti beszédek után, a' köz temetőbe kísérjétek el. Ó Tordán Septemb. 2-kán 1835. [86]

2. Alólirottak mély fájdalommal jelentik hogy a szeretett nő, anya, gyermek, testvér és rokon

                                   ABRUDBÁNYAI RÉDIGER BÉLÁNÉ

                                   Szül. gelenczei Finta Kata

életének 46-ik, boldog házasságának 25-dik évében folyó hó 16-án d.e. ˝ 9 órakor meghalt.

A szerető sziv melynek forássából együtt átélt 25 évnek sok küzdelmeire munkakedvet, üdülést, erőt meritett vala a férj, - életet, növekedést és felvirulást két gyöngéden szerető gyermeki sziv; örömet és megujhodást szülő testvér és rokonok. Kinos, fájdalomnak homokpusztájára tévedt, önfeláldozó szeretetnek gondja nem térítheté el szomoru irányát; felszinen meg nem tartható a tudomány hatalma: alámerült, elenyészett, nincs többé; - s bánatnak pusztasága a föld, melyet környezetében fenn hagyott, s elhagyottak kik üdülést általa nem nyerhetnek többé. Kietlenben hangzik ajkainkon a fájdalom panasza: eltávozott tőlünk a vigasztaló - a mi reménységeink kigyomláltatának mi bennünk; mély mint a tenger a mi bánatunk! Szeretetben élt közöttünk, fájdalom által megszentelt szeretetünk mond áldást egyesitett imában emlékére.

Legyen csendes siri nyugodalma! A gondviselés örködjék fölötte!

Hült tetemei folyó év és hó 18-án d.u. 3 órakor a háznál tartandó gyászima után fognak az ó-tordai köztemetőben végnyugalomra helyeztetni.

Ó-Torda, 1893. október 16.

RÉDIGER BÉLA alispán, mint az elhunyt férje.

Rédiger Olga, férje Murin István mérnök.

Rédiger Etelka, mint gyermekei.

Özv.Finta Andrásné mint édes anya.

Finta Zsuzsánna, férje Szabó Ferencz ny.szolgabiró.

Finta Sarolta, özv.Opra Albertné és gyermeke Irén.

Finta Klára.

Néhai Finta Borbála leánya.

Kirch Lujza, Szentkirályi Gézáné, mint testvérei és a hozzájok tartozók.

Rédiger Soma neje és gyermeke.

Rédiger Árpád és gyermekei.

Rédiger Ida, férj. Móritz Sándorné és gyermekei.

Rédiger Géza neje és gyermekei.

Rédiger Emma, férj.Váradi Józsefné és gyermeke,

mint a boldogult férjének testvérei és hozzájok tartozók. [87]

3. Alólirottak úgy a maguk, mint a közeli és távoli rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a hű férj, gondos édesapa, gyöngéden szerető fiu, igazi jó testvér és rokon

                     Dekáni Gusztáv

csász. és kir. őrnagy, az 51-ik gyalogezredben; a hadiékitményes III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a német birodalmi vaskereszt, hadiékitményes katonai érdemkereszt, az arany signus laudis stb. és legfelsőbb helyről nyert többszörös elismerés tulajdonosa,

Életének 47-ik, boldog házasságának 4-ik évében a orosz-harctéren julius 8-án kapott sulyos sebében, a pozsonyi helyőrségi kórházban f. hó 10-én reggel 7 órakor meghalt.

...Itt vagy tehát! Óh, nem így vártunk mi tégedet! A borzasztó vérzivatarokban a diadal és dicsőség utját jártad; nem félted a halált; többször sebesülve elbukál, de szívós kitartásod, fegyelmezett egyéniséged, lángoló honszerelmed ismét a harcok tüzébe szólított, míg most diadalmaskodott fölötted a halál.

Haza jöttél: lassu sötét jármü hozott, élőbabér helyett hervadó virágokkal ékesitve. Önfeláldozó honszerelmed a halhatatlanok közé emelt; míg tieid szeretete sziveinkben emel neked emlékoszlopot. Mérhetetlen veszteségünk fájdalmában a zsoltáriróval zokogjuk: "Elesett a mi fejünknek koronája"; nincsen oly bánat, mint a mi bánatunk; Fájdalmunkban Te légy velönk vigasztalásnak áldott Istene!

A megdicsőültnek hült tetemei f hó 16-án d.u.4 órakor fognak a református egyház szerinti gyászistentisztelket után az ó-tordai köztemetőben levő családi sirboltban örök nyugalomra helyeztetni.

Nyugodj megdicsőült hős! Sirod fölött családod és a nemzet kegyelete fog virrasztani!

Ó-tordán, 1916 aug 15-én.

Dekáni Gusztávné, ótordai Székely Vass Klára, mint özvegye.

Zsófika, gyermeke.

Özv. Dekáni Ernőné, vadadi és iklandi Filep Berta, édesanyja.

Dekáni Ernő, Árpád, özv. Hollaki Zoltánné, Margit, Kálmán és neje bikafalvi Máthé Mariska gyermekeikkel, mint testvérei és azok családjai.

Ótordai Székely Béla, Klementina, Ilona, Miklós, János, Erzsébet, Vass Albert, Miklós és családjuk, mint sógorok, illetve azok családjai.

4. Alólirottak úgy a magunk, mint minden rokonaink nevében, szivünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a szerető férj, gondos családapa, nagyapa, jó testvér, vő és rokon

               Bardócz Ferencz

a tordai timártársulat elnöke, a magyar unitárius egyház főtanácsának tagja, a tordai unitárius egyházközség buzgó presbitere és gazdagondnoka

életének 63-ik, boldog házasságának 36-ik évében, súlyos betegség után, f. hó 5-én d.e. fél 10 órakor nemes lelkét visszaadta teremtő Istenünknek.

Egy szép és munkában fáradhatatlan, eredményekben gazdag élet, idő előtt bevégződött. Családjának éltető lelke, egyházának és hazájának hű fia és munkás tagja volt. Mi akikért élt és munkálkodott megrendülve álljuk körül koporsóját s remegve sóhajtunk: Mily rettenetes Uram a Te hatalmad nekünk! De megnyugszunk mégis szent akaratodon s áldott emlékét kegyeelettel őrizzük szivünkben.

Megboldogult kedves halottunkat f. hó 7-én, csütörtökön d.u. 4 órakor fogjuk gyászbaborult házunkból az unitárius egyház gyászszertartása után az óturdai köztemetőbe kikisérni s ott örök nyugalomra helyezni.

Emléke örökké áldott! Nyugalma legyen csendes!

Turda, 1935. március 5-én.

Özv. Bardócz Ferencné született Székely Ilona, bánatos neje.

Dr. Szöllősy Dezsőné sz. Bardócz Ilonka,

Bardócz Rózsika,

Tompa Sándorné sz. Bardócz Sárika,

Bardócz László, gyermekei.

Dr. Szöllősy Dezső,

Tompa Sándor vejei.

Tompa Sanyika,

Tompa Sárika unokái.

Özv. Székely Józsefné, anyósa.

Özv. Molitorisz Józsefné Bardócz Zsuzsánna és családja, testvére.

Székely Miklós, sógora és gyermekei,

Dr. Székely Ferenc, neje Miklós Ilonka és gyermekei,

Székely József, neje Rácz Erzsébet és gyermekei,

Szentkirályi József, neje Székely Gizella és gyermekei,

Székely Gyula, neje Márton Ilonka és gyermekök,

Székely László és neje Nagy Ibolyka,

Csetri Ferenc, neje Székely Katinka és gyermekök,

sógornői és sógorai.

Közeli és távoli rokonok.

 

5. Alulirottak mély fájdalommal tudatjuk hogy a hü férj és élettárs, gondos édesapa, szerető nagyapa, jó dédnagyapa, rokon és barát

                 id. Pethő Lajos

életének 79-ik évében, hosszú és súlyos szenvedés után f. hó december 9-én, 1971 reggel 9-kor örök állomra csendesült.

Imádkozott, dolgozott egy szép hosszú életen keresztül, szerény szorgalmas és sokra igyekező volt, igyekezett szeretetével és lelkének melegével boldoggá tenni övéit.

Most azonban a halál kiragadta öt szeretetei köréből, elszolitotta a közélet küzdő teréről.

Hült tetemei f. hó december 11-én, 1971 d.u. 14 órakor fogjuk, az unitárius templomban tartandó gyászistentisztelet után a családi sirkertben örök nyugalomra helyezni.

Nyugalma legyen csendes, emléke áldott!

Aranyosrákos, december 9 1971.

Komjátszegi Ilona - élettársa,

Pethő Erzsébet és férje Fodor Kálmán

Pethő Jolán és férje Szolga Miklós

Pethő Endre és felesége Fodor Jolán

If. Pethő Lajos és felesége Biró Jolán

Pethő Irma és férje Halmágyi Balázs, gyermekei.

Ilus és férje, Juci és férje, Bözsi és férje, Lajcsi és felesége, Balázs, Domi, Adél, István, unokái.

Jóska, Árpika, Erzsike, Margitka, Balázska és Erzsébet, dédunokái.

Halottbúcsúztatók

1. Búcsúztató

Csép András katona felett 1916. December 31.

Halandó rendeltetése

Hogy sírba kell majd tennie

Bár mindenkor szívet sebezhet

De érzékenyebb az eset

Midőn olyan dől sírba

Ki még nem volna a sorba

Kiért szemünkből könny csordul

Mint tört virágra harmatszál

Ki tud érzéketlen lenni

Midőn ujra kell temetni

Egy kis család védbástyáját

Hazánk vitéz katonáját

Sirasd meg sorsod halandó

Életed beh hervadozó

Lásd szived reményei beh

Hirtelen ment semmibe.

Ha ma élsz öröm vigságba

Holnap fekhetsz koporsóba

Ha ma tieidnek örvendsz

Holnap utánok kesereghetsz.

Oh halál miért keseritél

Szívünkbe sebet miért ejtél

Fájdalom könnyet öntél

Miért inditod meg ismét.

Oh érezzük veszteséged

Szülőd, nőd, mely sujt téged

De ne feledjétek soha

Hogy az élet s halál ura.

Mindenkor bölcs ő dolgában

Atyánk életben s halálban

Egyik kezével hogyha ver

Másik kezével felemel.

Csép Andrást is eltalálta

A duló véres csatába

Az ellenség fegyvere

Áldott jó lelkét megtörte.

S az a hitves, szülő, testvér

A rokonság az egész község

Fájlalja gyászos kimultát

Halljátok meg bucsuját.

Első bucsuzások tárgya

Hát te lészel Balogh Klára

Kivel az életet kezdtem.

         Kiért oly igen fáj szívem.

         Kedves hű nőm nem reméltem

Hogy az én ifju életem

A haza szolgálatában

Lesz a halál martaléka

Enyhitsen meg az a tudat,

Hogy a sűrű halál miatt

Szép hazám szolgálatába

Hány ifju szállt a sirba.

Kik meghalnak a hazáért

És a dicső szabadságért

Azoknak nevük az égben

Fénylik mint a nap az égen

Sírom leltem idegenbe

Ámbár az is Isten földje

Befogadta fáradt testem,

Hogy ott örökre pihenjen.

Temetésemen harangszó

Nem volt csupán csak ágyúszó,

Távol voltak a hű szívek

Akik  engem ugy szerettek.

Kedves hű nőm a te szived

Amely legjobban szeretett

Köszönöm hogy megbecsültél

Nyerj jutalmat az Istennél.

Csép Mihály édes jó apám

Balogh Anna szülő anyám

Fájhat szivetek igazán

Nincsen a jó fiu immár.

Midőn engemet könnyeztek

Nem szabad elfelejtenetek

Aki meghalt szép hazánkért

E világon már sokat élt.

Azért vigasztalódjatok,

Imátokba foglaljátok

E községet, e szép hazát,

Amely nektek kenyeret ád.

Ez vég kérésem hozzátok

Jó szülők kik fájlaljátok

Öregségetek gyámolát

Sziveteknek szakadását.

Van még hat élő testvérem

Kiknek nevét most e helyen

Nincs idő felemlítenem

Szálljon rátok hát kegyelem.

Szülőimet tiszteljétek,

Egymást híven szeressétek

Igy megáld az egek ura

S nem juttat a sok nagy bura.

Minden rendü hű rokonok,

Após, anyós, jó barátok

Kiket mind nem említhetek

Az Isten legyen veletek.

Temetésemre ide gyűlt

 És szomorun összevegyült

Gyászos sereg Isten népe

Szálljon rátok Isten lelke.

És ezáltal vezérelve

Eljussatok a mennybe,

Hol a jóság jutalmául

Reám örök tavasz virul.

Megboldogult jó barátom

Utoljára én kivánom

Sirodon az idegenbe

Folyton tartó béke lengjen.

Álmodat ne háboritsa

Ágyúk  s puskák ropogása

Isten veled, jó éjszakát

Adja meg tested nyugalmát.

Bágyon, 1916

          2. GADO ZÉFI

          végbucsuja

Halkan kondul a kis harang,

A mi szivünk majd meghasad.

Édes anyát temetünk most,

Aki jó és hüséges volt.

Zéfi néni áldott lélek,

Neki szol ez a bus ének.

Fájon sohajt most mindenki,

Sirnak rinak gyermekei.

Ha küzdelmes volt élete,

Az Isten volt mindig vele.

Pihenje ki magát ott lent,

A temetö mély csöndjében.

Árva mostan a mi lelkünk,

Mikor anyát kell temessünk.

Aki talán élt volna még,

Küzdö hatvan-négy évet élt.

Ismertük mindnyájan ötet,

Hagyott nekünk sajgo szivet.

Jó anya és jó asszony volt,

Az élettel ö már számolt.

Gyermekeit kéri szépen,

Legyetek jók az életben.

Bocsássatok egymásnak meg,

Mert az Isten ugy áld majd meg.

Juliska nagyobbik lányom,

Neked én most aszt kivánom.

Leányoddal Gizikével,

Éljetek szép megértéssel.

Zsuzsi lányom és családod,

Sokszor voltam boldog nálad.

Jo szivü leány voltál hozzám,

Azért a jó Isten megáld.

Eszti édes kis leányom,

Töled is most elbucsuzom.

Te voltál mellettem mindig,

Nem fér hozzá semi készség.

Te ápoltál te gondoztál,

Nagyon sokszor vigasztaltál.

Azért a sok joságodért,

Isten fizessen majd babért.

És te Balázs kicsi fiam,

Hozzád is szol bucsu szavam.

Légy jo testvér továbra is,

Mert az élet ugy is rövid.

Amit velem szemben tettél,

Legyen meglátva Istennél.

Mindezektöl eltekintve,

Légy te boldog az életben.

Vejem s menyem én most kérlek

Megbocsájtok mindent néktek.

Ti néktek is aszt kivánom,

Hogy az Isten mindig áldjon.

És ti kedves kis unokák,

Nagymamát már nem láthatják.

Ne felejtsétek joságát,

Ápoljátok a sirhalmát.

Mind meganyi jo rokonok,

Hozzátok is egy szot szolok.

Bizzatok a jó Istenben,

Boldogok lesztek az életben.

Ismét kondul a harangszó.

Nekem szol a bucsuztató.

Én elmegyek titöletek,

Az Isten legyen veletek.

Mindenkitöl elbucsuzom,

Ez lesz az utolso szavam.

Én majd megpihenek ott lent,

Örizétek emlékimet.

Szépen bug fel az orgona,

Kisérnek a mély sirboltba.

Onnan nincsen vissza térés,

Tudom nektek ez rossz érzés.

Ettöl a nemes egyháztol,

Elválok mint mi egymástól.

Aszt kivánom virágozzék,

Ahol sokszor boldog valék.

Legyen könyü a sir hantja,

Mely siromat betakarja.

Édes lesz ott megpiheni

Oda lent majd nem fáj semi.

Virágos egy uj sirhalom,

Öszi szél fuj átal azon.

Zéfi néni Isten vele,

Legyen csendes pihenése.

Várfalva 1955.IX.4-én

Várfalva, 1955

3. Csiky József 59 éves terménykereskedő búcsuztatója

A faluba rég beszélik

Csiky József ágyban fekszik

Betegen fekszik ágyában

Néma titok családjában

Nem tud többé meggyógyulni

S neki nem szbad azt tudni

Oh nagy doktor tudománya

Nem segitett semmit rajta

Tegnapelőtt este felé

Megkondult a harang neki

Hírül vitte szerte széjjel

Csikyt virrasztják ma éjjel

Megérezte hogy itt a vég

Összehivta háza népét

Drágáim még van pár percem

Legyetek mind itt mellettem

Jertek ide egyen-egyen

Fogjátok meg rendre kezem

Hű feleség jó gyermekek

Hadd nézzelek, hadd nézzelek

S könnybe lábbadt a két szeme

Dobog s kihagy már a szive

Vége... vége sirassátok

Nincsen férj nincsen apátok

Eltávozik közülletek

Nem küzd nem fárad értetek

A Dobogó és a Felek

Oh be sokszor látták ötet

Több éjet töltött ő ottan

Mint itthon jó meleg ágyban

Ázott, fázott, fagyoskodott

De értetek és boldog volt

Titi drága feleségem

Tudom eszedbe véssz engem

A feleki éjszakákban

Hullathatsz könyet magadban

Nem segíthetek már neked

Nem lehete már melletted

Nem vedhetelek nem óvhatlak

Bocsáss meg hogy elhagytalak

Én biztam a doktorokba

Reméltem Mátyás Mátyásban

Azt mondta hogy jobban leszek

Mondta hogy meg ment engemet

A többik is csak jót mondtak

Ti is jóval biztattatak

Reám sokat áldoztatok

Hogy mi a vég nem tudtátok

Vagy tudtátok s titkoltátok

Reményemet tápláltátok

Áldjon meg az Isten érte

Jól volt ez igy elrendezve

Most már a sirba kivisznek

Kiszakitnak közületek

Nem beszéltek többe velem

Bajatokat már nem értem

Bucsuzzatok el hát tőlem

S feledjétek el hogy éltem

Feledjétek el jóságom

Feledje el kit bántottam

Én már minden  elfelejtek

Mindenkivel kibékülök

Bocsássatok meg énnekem

Legyen békés pihenésem

Jó nőm Bányai Krisztina

Tiéd bucsum első szava

Én tudom ki voltál nekem

Jót akaró feleségem

Bocsáss meg ha nem úgy tettem

Ellenedre cselekedtem

Többé nem teszek ellened

Áldjon meg az Isten téged

Gyermekeim Miklos Józsi

S azok neje s gyermekei

Banyai Jolán Peszler Ida

Csiky Miklos Csiky Ida

Nagytata nektek nem segit

Veletek nem örül játszik

Emlekezzetek meg róla

Emléke legyen jósága

Tőled is bucsuzom anyám

Te maradsz itt s nem én árván

Te is bocsáss meg fiadnak

Bocsáss meg hogy nem gondozlak

Jó testvére Csiky Miklós

Elválasztott tőled a sors

Most el kell válnunk örökre

Légy boldog egéssz eltedbe

Apatársam Peszler Samu

S vigasztalom Banyai Jozsef

Hogy igazat mondassz hittem

Hittem jobban ád az Isten

Áldjon meg az Isten érte

Hogy reményt adtál éltembe

Áldjon Isten családoddal

Áldjon meg sok boldogsággal

Sógorai és komái

Rokonai szomszédai

Ti is legyetek megáldva

Ez Csiky József búcsuja.

Timbus úrtól is búcsúzom

Áldja Isten azt kivánom

Kedves családját tisztelem

Kivánom sokáig éljen

Kolozsvári Sándor pajtás

Csikinek már nem kell szállás

Köszönöm jó barátságod

Isten áldja meg jóságod

Utban szerzett jó barátim

Sok számos ismerőseim

Kikkel együtt jöttünk mentünk

Kereskedtünk és küszködtünk

Ha nem leszek már köztetek

Ne feledjetek engemet

Én már a sárból kidőltem

Ti még mentek hóban kődben

Isten áldja útatokat

Segitse családotokat

Isten áldjon Isten védjen

Isten ti veletek s velem

Bágyon, 1970-es évek

Sírfeliratok

1. AZ ÉLŐK KÖZT SHOLTAK FELETT

ÉNEKLETTEM MÍG EL HALÉK'S

EGY MÁS ÉNEKLE FELETTEM

JULIÁNNA, ÁDÁM, MOSES. FÁJ

LALJÁTOK EZT MERT NINTS

SZÁSZ MIHÁLY NINTS. ÉDES ATYÁTOK

SIR A HIV PÁR 'S GYÁMOLTALAN

ÖZVEGYÉ LETT SZÉKELY ANNA

MERT IGY TERHESEBB AZ ÉLET

AH 14 TAVASZT TÖLTHETTEM

TSAK VELE, 'S LÉTEMRE BORUL

VÁN AZ HALÁL ÉJJELE

EL REJTÉK 42 ESZTENDÖS KO

ROMBAN MARÉKNYI POROM'

E' GYÁSZOS SIRHALOMBAN

1824-BEN JULIUS 2KÁN

 Ótorda, 1824

2.      Emlé

Kül

1867

MUSNAI ANNA

SZÉP VIRÁG VALA

KI 17 ÉVES KORÁBA

LETT E SIR LAKOJA

VIGASZTALODJ

ANYA

DEMETER BOR

BARA

ÉS SZERETŐ

TESTVÉR TE

Musnai Eszter

OTT FENT TA

LÁLKOZUNK

(oldalt)

E SÍR LAKOJA LET

TEM 1865 JUNI

US 23 án

E SIR KÖVET A JO

ANYA S TEST

VÉR EMELÉK

1867 be

Harasztos, 1867

3.      E NÉMA SÍRHANT

FEDI

DALI MÁTÉ

PORAIT

SZÜL. 1841 BE

MEGHALT

1878

FEBRUÁR 26 ÁN

BÉKE PORAIRA

BÁNATOS SZÍVŰ

NEJE SZABÓ

ROZÁLIA

KÉT ÁRVÁJA

 MÁTÉ ÉS ÁGNES

 EMELTE E KÖVET

(hátul)

LETÖRT VIRÁG

KISEM NYILVA

DALI ÁGNES

ELHERVADA

SZÜLŐINEK

BÁNATYÁRA

17 ÉVES KORÁBA

SZ. 1879 be

mh. 1896 ba

Mészkő, 1878

4. E SÉRKŐ (!) ALATT

ÉSZAK FELÖL

ALUSSZA ÖRÖK

ÁLMÁT JO FIUNK

KÓNYA KÁLMÁN

SZ: 1867 NOV: 18

MHT: 1878

JUNIUS 9.

DÉL FELÖL

NYUGSZIK KÓNYA

GE/.../ KEDVES

FIUNK SZ: 1872

MÁRTIUS 18

MHT: 1878

JANUÁR 16.

(balra)

E SIRKŐ

ALATT

ALUSSZA

ÖRÖK ÁLMÁT

SZÜLETETT 1866

OCTOBER 31 ÉN ÉS 1887 JULIUS 23 ÁN VÉLETLENÜL

ELHALT FELEJTHETETT

LEN KEDVES JÓ FIUNK

KONYA ZSIGMOND

A KOLOSVÁRI KERESKE

DELMI AKADÉMIA II.

ÉVES HALGATOJA JÖVŐJÉ

HEZ FŰZÖTT SZÉP RE

MÉNYEKET LETAROLTA

A KÉRLELEHETETLEN

MOSTOHA SORS

ÁLMA LEGYEN NYUGODT

ÉS CSENDES A SOK

EMLÉKE

LENGJEN

SÍRJA FELETT

(balra)

NYUGOTT FELŐL

NYUGSZIK

KÓNYA JENŐ SZ:

1879 JANUÁR 20.

MHT. 1879

ÁPRIL 21 BÉKE

LEGYEN SÍRJOK

FELETT

(hátul)

E SIRKÖVET

KEDVES HALOTTA

IK EMLÉKÉRE

SZERETETÜK

JELÉÜL

EMELTETTÉK

BUS

SZÜLEIK

KÓNYA ZSIGMOND

ÉS NEJE

BALOG KLÁRA

Székelykocsárd, 1878

5. 1879

E SIRBA NYUGOSZ

NAK KIRÁLY JÁNOS

ÉS NŐJE

RÁTZ ANNA

MEGHOLTAK 1868 ÉS

KÉT UNOKÁJOK KIRÁ/.../

JUDITH = ANNA

MEGHOLTAK 1878

TETETTE EZ EMLÉKE/T/

KIRÁLY ISTVÁN

ÉS NŐJE

ZSAKO ANNA

Torockó, 1879

6.      LETORT VIRÁG

KI SEMNYILA

CSEGEZI

ROZA

ELHERVADA

SZÜLŐINEK

BÁNATTYÁRA

3 ÉVES KORÁ

BA SZ. 1890

MEGHALT

1893 ba

(balra)

és TEST

vére

CSEGEZI

JÁNOS

Sz.  1893

m.h. 1897

Béke po

Raikra !

(jobbra)

E KÖVET

EMELTEK

SZÜLŐI

CSEGEZI

JÁNOS

És neje

CSEGEZI

ROZÁLIA

Harasztos, 1893

7.      ITT NYUGSZIK

Egy hűséges nő

CSEGEZI ESZTER

KI SZÜL. 1852be

Meghalt 1904.

JUNIUS 1.

Páros életet élt

férjével 30 évet

s 3 hónapot

 Áldás emlékére

E sírkövet

emeltette

zseretett férje

TÖVISSI MÁTÉ

EMLÉKÜL

1905 be

Várfalva, 1905

8.      ITT NYUG

SZIK KÉT

TESTVÉR

OLCSVÁRI MA

RI ÉS FERENC

MEGHALT

1899 BE

EMLÉK SZOBOR

ÉLT 9 ÉVET

E KÖVET EMEL

TÉK ÉDES SZÜ

LŐI OLCSVÁRI

SAMU ÉS NEJE

KOMÁROMI AN

/NA/ VIRÁG VOL

TAM EL HERVAT

TAM NEM IS ÉL

TEM SIRBA SZÁL

TAM ALSZOM

ÉDES ÖRÖK ÁL

MOM BÉKE PO

RAIKRA

Harasztos, 1899

9. UTAS

TEKINCS E

SIRKŐRE NÉZD

KIK PORA NYUG

SZIK BENNE NEM

IS ÉLTEM SÍRBA

SZÁLTAM AL

SZOM ÉDES Ö

RÖK ÁLMAM

ITT NYUGSZIK

NYITRAI ROZA

SZÜL 1855BE

MEGH.1905BE

ÉS NAGYNÉNJE

APJA TESTVÉRE

ITT NYUGSZIK E SIRBAN

E KÖVET EMELTETTE

NYITRAI LÓRINC MOS

TOHA ANNYA HAJDU

KLÁRA ÉS JÓ TEST

VÉRE NYITRAI JUDIT

BÉKE PORAIKRA

         Mészkő, 1905

10.  ITT NYUGSZIK

TAR KATALIN Kardos

MIKLÓSNÉ KI Szül 1844.

Meghalt 1905 MÁJUS 13ÁN

Áletének 62 évében

Elvégezte A reÁ bizot

MunkÁT! E követ 3 leÁNya

GIZA ANNA és ZEFI

Örök emlékül Béke lengjen

Porain lelke talÁLLJAA Fel

Az üdvösség boldog

HAZÁJÁT 1907

ÉS FÉRJE KARDOS MIKLOS KI SZÜLETET 1843 BAN MEG

HALT 1919 BEN NYUGODJÉK

CSENDESEN

            Csegez, 1907

11.  ITT NYUGOSZNAK

KEDVES VIRÁGAINK

HALMÁGYI SÁRA

SZÜL. 1900 OKT 13 M.H. 1908

JAN.2. HALMÁGYI

ROZA SZÜL 1906. MÁRC.21.

M.H. 1907. DEC.29. HALMÁ

GYI SAMU SZÜL. 1904.

JAN.LO. M.H. 1921. DEC.16.

KIK MINT NYÍLÓ VI

RÁGOK HULLOTTAK LE

BÉKE PORAIKRA

E SÍR EMLÉKET EMEL

TÉK BÁNATOS SZÜLEI

HALMÁGYI SAMU

ÉS NEJE

GÁLFI ZSUZSA

            Mészkő, 1921

12.  ITT NYUGSZIK

EZ SIRBAN BAL FE

LÖL TÖVISI BALÁZS

SZ 1870 M.H. 1918

ÉS NEJE

TÖVISI BALÁZSNÉ

SZ. VAGYAS ROZA

SZ. 1880 M.H. 1950

ÉS JÓ FIAK

TÖVISI ISTVÁN

SZ. 1903 M.H. 1922

E KÖVET EMELTETTE

ÖZV. TÖVISI BALÁZSNÉ

FÉRJE ÉS FIA EMLÉK

ÉRE. BÉKE PORAIKRA

1927

Várfalva, 1927



[1] Közölve: A genealógiai emlékezet szervezése. In. Árva Judit-Gyarmati János (szerk.): Közelítések az időhöz. Tanulmányok. Tabula könyvek 3. Néprajzi Múzeum. Budapest. 212 p. 172-212.

[2] A dolgozat csupán a rokoni viszonyban lévő személyek kapcsolatát érinti. Azonban az elemzett genealógiai táblázatokhoz hasonlóan készül el például a ballagási ("kicsengetési") kártya, amely tanárok és tanulók névsorát integrálja egyazon táblázatba.

[3] Elsősorban David Carr azon megállapítására gondolunk, hogy az emberi tapasztalat már maga is narratív természetű, azaz a narratív formák már az elbeszélés, a reprezentálás alatti szinten is léteznek és hatnak. Carr 1999: 70.

[4] Connerton 1997.

[5] Assmann 1999: 23.

[6] A fogalmat Fejős Zoltán használja a múlt tudatos "visszahódításának" megnevezésére. Fejős 1995-1996: 132.

[7] Assmann 1999: 37.

[8] A rítus ezen szerepéről Connerton 1997: 67.

[9] Ricoeur 1985: 153-155.

[10] Hivatkozza Ricoeur 1985: 160.

[11] A nemzeti emlékezet és a más típusú, rivális emlékezetek kutatásának történetéről, dilemmáiról és elvi ütközéseiről l. Olick J. - Robbins J. 1999.

[12] Ricoeur szerint a halál a történelem szempontjából intimitás, az egyéni élet titkos horizontja. A történelem a túlélésről szól, az egyéni élettörténet a meghalásról. A generációk elvével a történelem eltakarja a halál, a temetés tragikumát. Ricoeur 1985: 169.

[13] A román Zoe Petre a kommunista temetési diskurzust elemezve jutott hasonló követekeztetésre. Az elvtársak koporsó melleti felsorakozása a gyászoló családot háttérbe szorította abban a nyilvánosságban, amit a temetési szertartás hozott létre. A temetési beszédek pedig az ügy, az elv, az eszme töretlen folytonosságára hivatkozva minimalizálták az aktuális temetési esemény jelentőségét, a kommunista eszme kinyilvánításának alkalmává alakították azt. Petre 1998.

[14] Assmann helyesen jegyzi meg Halbwachs nyomán: a történész ott lép működésbe, ahol a múltat nem lakják, a történelem megvárja, amíg kihuny az emlékezet. Assmann 1999: 45.

[15] Nagy Ö. 2000: 307.

[16] Az 1990-es évek elején készült felmérés adatai.

[17] Nagy Ö. 1992: 57-58.

[18] A búcsúztató szövege közölve: Keszeg V. 2000: 161-162.

[19] Itt említjük meg, hogy a bukovinai székelyek a házasságkötés előtt vették számba a családfát. A házasunlandó fiatalok között ugyanis "hetedik íziglen" nem lehetett rokoni kapcsolat. Bosnyák 1984: 976. Sz.

[20] Kríza 1993: 9.

[21] Bartha E. 1995 I.: 8.

[22] E folyamat részletes bemutatása és szemléltetése: Keszeg V. 2000: 152-152.

[23] Ipolyi 1854: 551-552.

[24] Kríza 1993: 16-24. Bartha 1995 I.: 130-137.

[25] "A család egész kapcsolatrendszere benne van a kérésben." Szabó L. 1996: 114.

[26] Bár az említetlenül  maradt személyek neheztelését tekintve a név szerinti búcsú inkább a halott és családja részéről történő feloldozásként, a nézeteltérések miatti megbocsátásként értelmezhető. A mezőségi falvakban ezért várja olykor 70-140 ember nevének az elhangzását. Nagy1992: 58. Ugyanez: Jung 1978: 144-145, Virág 1994: 55. A 17. századi halotti versekben a halott kér bocsánatot hozzátartozóitól:  megh boczas szűlem, mert volt bantas de hozta azt gyarlosagh.. Szathmári Baka Péter: Végszó feleségéhez. Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 9. kötet. Bp.1977. 164. Kinek mit vétettem, boczanatot kérek. Cserey János: Szerelmes leaniom, tolled el bucziuzom. Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 9. kötet. Bp. 1977. 508. Szerelmes szüleim/ És kedves rokonim/ Nekem megh bocsassatok. Tarczali Péter: Bethlen Krisztina halálára. Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. 9. kötet. Bp.1977. 147.

[27] Két borsodi település halottbúcsúztató szokásaival kapcsolatban említi Kriston Vízi József, hogy a halottat nem búcsúztatják haragos rokonától; távol élő, a szertartáson részt nem vevő hozzátartozójától viszont igen. Kriston Vízi 1983: 158.

[28] Nagy 1992: 57.

[29] Nagy Ö. 1992: 58.

[30] A haldoklót hozzátartozói, ismerősei rendre meglátogatják, s bocsánatot kérnek tőle. Bosnyák 1984: 140.

[31] Keszeg  V. 2000: 145, 48. sz. jegyzet. Balázs 1995: 71-72. "A nehezen haldoklónál azt tartják, hogy valakit vár, vagy valamit még hátra kell hagynia." Tankó 1996: 100.

[32] Kunt E. 1987: 159. 

[33] Idézi Silling I. 1994: 199.

[34] Kézirat. A Román Akadémia kolozsvári fiókjának könyvtára. Jelzet: MsR 1955. A sorrend a kor nemesi halottbúcsúztatóiban általánosnak mondható: rendre a császártól, az országtól, a nemzettől, a vármegyétől, a feleségtől, a rokonságtól, a szolgáktól, a jobbágyoktól, a jelenlévőktől búcsúztatják el a halottat. Kecskeméti - Nováky 1988: 24.

[35] Közli Silling 1994: 200-201.

[36] Jung 1978: 192-194.

[37] A fenti szövegek saját gyűjtésből származnak.

[38] Szabó L. 1994: 114-116.

[39] A temetési szertartás részét képező sajátos viselkedési forma, a rituális beszéd leírása: Oláh 1996.

[40] Balassa 1989: 54-58.

[41] Balassa 1973, 1989: 22.

[42] Balázs 1997: 582. Figyelmet érdemel a szerző azon megfigyelése is, hogy az elhunyt újszülöttet a dédszülő, nagyszülő sírhantjába ássák, fejfájára pedig kis, 30-40 cm-es keresztet rögzítenek, a csecsemő neve nélkül. A szokást moldvai csángó falvakban is alkalmunk volt megfigyelni.

[43] Bosnyák 1984: 1365.sz.

[44] Részletesebben: Erdész  1969. A műkő sírjelek terjedése az utóbbi 30-40 évben általánosnak mondható. A sírkőfaragó műhelyekben kész feliratokat bocsátanak a megrendelők rendelkezésére. Ugyancsak az utóbbi években gyakorivá vált a síremléknek a halál beállta előtti elkészíttetése. Az idős személyek maguk gondoskodnak síremlékről. Ebben az esetben a felirat nem tartalmazza a halott emlékét ápoló hozzátartozók nevét.

[45] A Csíkszereda környéki katolikus falvakban a síremléket a haláleset egyéves évrordulóján avatják fel. Erre az alkalomra papot hívnak a temetőbe, hogy felszentelje a síremléket.

[46] A házastársak egymás mellé temetéséről a 17. századból kevés adat van. Ez az igény a 18. században jelent meg és terjedt el. Horváth  1994: 205.

[47] A halottak napja valójában a követekző nap, 1-én mindössze a vígiliájára kerül sor.

[48] Siklódi Sándor (1918) közlése. 1994 előtt Felvincen is a temetőben hangzott el az ige és néhány zsoltár.

[49] A Maros megyei Sáromberkén a temetőből eltávolított fejfákat a hídlásba építették be. Vajda András szóbeli közlése. A sinfalvi temető néhány régi sírköve a templom bejárata elé került, ahol padként van használatban.

[50] A legrégibb darab 1835-ből áll rendelkezésünkre. Egy 179 darabból álló gyűjtemény elemzése: Keszeg 1999.

A gyászjelentő megjelenését a ceglédi gyászjelentőket elemző tanulmányában Kocsis Gyula a hagyományos temetési szertartás átalakulásának (elszürkülésének), a hagyományos paraszti közösségek bomlásának (s az ennek következtében előlálló információs zárlatnak), a kórházi kezelés miatt a közvetlen környezettől távol bekövetkező halálnak, továbbá a nyomtatás és az íráshasználat terjedésének tulajdonítja. A szerző terjedelmesen elemzi a gyászjelentők informáló szerepét. Kocsis 1991: 148-149. A szövegtípus történetével kapcsolatban: Szabó P. 1981, 1983, Tripolszky 1985.

[51] Kocsis Gyula egy 275 nevet tartalmazó ceglédi jegyzéket említ az 1910-es évekből. Kocsis 1991: 151.

[52] Kocsis Gyula a következő elveket éri tetten a ceglédi gyászjelentőkön: az apai leszármazási ág megelőzi az anyait; csupán a konszangvinikus és affiniális rokonok kerülnek rá a gyászjelentőre; a vérrokonok megelőzik az affiniális rokonokat; az aazonos rokonsági fokon belül az életkor határozza meg az sorrendet; az affiniális rokonok közül csupán a közelebbiek kerülnek rá névvel a gyászjelentőre. Kocsis 1991: 155.

[53] A ceglédi gyászjelentőkkel kapcsolatban jegyzi meg Kocsis, hogy a gyermekek számára a rokonság

ásának lehetőségét biztosították. Kocsis 1991: 157.

[54] A végrendelkezés történetére vonatkozó adatok: Tárkány Szűcs 1961.

[55] Tárkány Szűcs szerint a végrendelkezést nem is annyira a vérszerinti leszármazás tudata, mint inkább a gazdasági kényszerültség, a termelőeszközöknek a szülő kezében való koncentrálása tette szükségessé. Valójában a nemzetségi s az azt követő nagycsaládi szervezet bomlásakor terjedt el a javak vérszerinti rokonnak való felkínálása. Tárkány Szűcs 1961: 127-129.

[56] Ezt a családszerkezetet nevezi Tárkány Szücs Ernő a kiscsaládnak. 1981: 412.

[57] Tárkány Szücs bizonyítja, hogy az öröklés kortól, helytől és a vagyontárgyaktól függően változhatott. 1981: 707.

[58] Zsók 1999: 114-115.

[59] Zsók 1999: 111.

[60] A végrendelet lelőhelye: Deák  2000: 36-41.

[61] Az örökségből való kizárás terminológiáját Tárkány Szücs gyűjtötte össze. Az eljárás elnevezései: kitagadás, kirekesztés, kitudás, kisemmizés, kihagyás, vértagadás, megrövidítés. 1981: 717.

[62] Idézet Gálffy Samuné Borbély Róza végrendeletéből.

    Indokolt annak a kérdésnek a felvetése, hogy ki volt alkalmas a végrendelkező állapotának minősítésére. A tanúk megválasztása több tényezőtől függött: életkora és szellemi állapota révén legyen alkalmas a végrendelet tartalmát hosszú időn keresztül emlékezetben tartani, foglalkozása, jártassága révén biztosítsa a végrendelet formai kifogálhatatlanságát, a közösség tagjaként értse a végrendelkező döntését és szándékát, intézményhez (pl. egyház) való hozzátartozása révén garantálja a végrendelet tekintélyét. A tanúk kilétéről: Kristóf  1999: 539-542. A végrendelkezésen öt tanúnak kellett részt vennie; mindeniküknek tisztességes állással kellett rendelkeznie; 12 évnél idősebbnek, józanéletűnek, látónak, hallónak, épeszűnek kellett lennie. A végrendelkezőre vonatkozó előírások: legyen épelméjű, szándékát tudja kifejezni, ne legyen befolyásolva. Tárkány Szűcs 1961: 149-150.

[64] A végrendelet funkciói közül a túlélők biztonságának megerősítését, az idegenek kizárását Kristóf I. említi a 16-17. századi végrendeletek alapján. Kristóf  1999: 525. Ugyancsak indokolt a végrendelkezés pszichológiai effektusával is számolni: a végrendelkezési kötelezettség teljesítése mint egyik utolsó, az életben maradókkal szembeni kötelezettség végrehajtása haldokló megnyugvását hozza magával. Uo. 529, 544.

Az idegenek (egyházi intézmények, iskolák, árvák, koldusok) bevonása az öröklésbe a 16-17. században propagált kegyes hagyomány. Kristóf  1999:  526, 543.

[65] Kunt 1987: 110.

[66] Felhősné Csiszár 1986: 43.

[67] Kunt 1987: 107.

[68] Kovács 1982: 1045.sz.

[69] Balázs L 1995: 44-46.

[70] Saját gyűjtés.

[71] Tárkány Szücs szerint a nagycsalád a kiscsdaládok kooperációja. Egy ős leszármazottait és azok élettársait foglalja magába. 1981: 443.

[72] K.Kovács 1944: 223-241.

[73] Tárkány Szücs 1981: 188.

[74] Balázs 1995: 130.

[75] Felhősné Csiszár 1986: 132.

[76] Fogarasi 2001: 162.

[77] Fogarasi  2001: 164.

[78] Az elemzés a közeljövőben a Honismeret című folyóiratban jelenik meg.

[79] E jelentések a szüret privát mitológiájának részei, mely mitológia létrejöttéhez a szüreti fényképezés, a szüret fényképen való reprezentálása is jelentősen hozzájárul. A fényképezés mitológia-teremtő hatásáról: Kunt 1987a: 5.

[80] Értelmezésünket Gráfik Imre recens tanulmánya is alátámasztja, aki a képet komplex vizuális információként definiálja. Gráfik 2001: 246.

[81] Carnap (1937) a releváns és irreleváns kontextust különbözteti meg. A releváns kontextus nyelven kívüli (pl. kiemelkedő időponthoz, az emberi élet fordulópontjához, évfordulóhoz stb. kötődő rítus), az irreleváns kontextust a beszédeseményen belül elhangzó szövegek alkotják. Idézi Bar-Hillel 1997, 177.

[82] Assmann 1999: 62.

[83] Berta  2001.

[84] Goody 1998: 189-221.

[85] Borneman egy, anyai ágon zsidó származású nő genealógiai konstrukcióját elemezve jut az alábbi következtetésre: "Ha a genealógia a rekonstrukció alapvető módszere, az elbeszélés pedig az a forma, amelyen keresztül ez a rekonstrukció jelentést nyer, akkor a a történeti tudat az a mód, ahogyan valaki térben és időben ezt a jelentést elhelyezi és értékeli." Borneman 1999: 215. Esetünkben a történeti tudat történeti család-tudat, a jelentéseket pedig a halottra hivatkozva, névtelenségbe burkolózva valakik forgalmazzák.

[86] Nyomtatott röplap. Lelőhelye az Akadémiai Könyvtár kolozsvári fiókjának kéziratrészlege. Jelzet: MsU 1955.

[87] A korábban említett 179 darabból álló tordai és aranyosszéki gyászjelentő gyűjteményt a Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári archívumában helyeztük el.